Voltatok mar igy anyukak?

Nem fognám a gyerekekre. Én úgy vagyok vele, hogy másra sem. Még mielőtt anya lettem, két helyen dolgoztam, évekig csak a szabijaimat vettem ki, ahogy éppen engedték, szóval még csak nem is úgy, ahogy jól esett volna. Volt olyan, hogy állandóan fájt a fejem, náthából ki, hasmenésbe be és ez ment hetekig, emellett is dolgoztam. Elegem lett, elfáradtam, beballagtam a háziorvoshoz, elmondtam őszintén, hogy ez van és szeretnék otthon maradni szerdától. Egy pillanatig sem ellenkezett, sőt... azt mondta a mentális egészség is nagyon fontos, kiírt, hétfőn mentem dolgozni legközelebb, ennyi.

Amióta gyerekünk van még nem "kamuztam" táppénzt, ígyis elég sokat hiányzom miattuk, nehéz megoldani a logisztikát, de én nem vagyok egyedül és megtehetjük, hogy az élet más területén kérjünk segítséget (ébiszitter, takarítás). Szóval nem érzem magam annyira kipukkadva. Ha a szervezetem jelezne megint, hogy kéne egy kis stop, akkor pedig rezzenéstelen arccal mennék megint a dokimhoz és őszintén elmondanám megint, hogy mi a helyzet. Szerintem dolgozom és fizetek elég adót ahhoz, hogy 7 évente 3 napont megengedhessek magamnak a mentális egészségemre hivatkozva. :)