Ilyen esetben feladnátok a barátságot?

Az egyik barátnőmmel kb. egyszerre lettek gyerekeink. Nagyon jóban voltunk korábban, és a kisebbik gyerekeink kb. 3 éves koráig tartottuk is a kapcsolatot rendszeresen annak ellenére, hogy másik városban lakunk, és ritkán tudtunk találkozni. Aztán el kezdett furcsán válaszolgatni egyszer az üzeneteimre, aminek az volt a lényege, hogy neki van valami baja, és nekem magamtól értenem kellene, hogy mi (annak ellenére, hogy soha semmi konkrétat nem mondott, hogy baja lenne, de mindig volt egy ilyen olvass-a-gondolataimban hozzáállása). Aztán végül hiába kerestem, először kitérő válaszokat adott, majd már nem is válaszolt. Nyilván kettőn áll bármilyen kapcsolat, így valamit biztosan elrontottam, de mivel nem mondott semmi konkrétat, fogalmam sincs, hogy mit.

Az, hogy mindkettőnknek vannak gyerekeink azért fontos, mert mintha azóta változott volna meg, a kisebbik gyerekével ugyanis eléggé le volt terhelve, illetve mellette dolgozott és egy másik sulit is csinált. Azt gondoltam először, hogy el van havazva, nincs rám ideje (bár ez korábban nem volt probléma, és már akkor is csinálta a sulit), de van egy közös ismerősünk, akivel rendszeresen beszél továbbra is, tehát csak én vagyok leejtve.

Tökre megvisel, főleg, hogy sokáig próbáltam megérteni, hogy mi a gond, de egyszerűen nem tudom kideríteni. Régen annyira jóban voltunk, hiányzik. Ti mit csináltok ilyen helyzetben?

Én nem változtam meg, van több barátnőm, akiket annyi ideje ismerek, mint őt, gyerekesek, és gyerektelenek egyaránt, és bár tőlük is messze lakunk, és nekik is van egy csomó dolguk, velük mégis meg tudjuk oldanim hogy találkozzunk, beszéljünk.