Ha megválaszthatnád vagy megválaszthattad volna, milyen nemü gyermeket/gyermekeket szerettél volna? Hogyan alakult végül és hogy éled meg vele, velük az életet?

Egy fiút és egy lányt szerettem volna. A sorrend mindegy volt. Szerencsére így is alakult.

Én mindig is úgy voltam vele, hogy egy gyermeket szeretnék. Kisfiút vagy kislányt tökmindegy, de egyet. Sosem tudtam magam elképzelni többgyermekes anyaként. Kisfiú lett. A születése előtt óvónőként dolgoztam (most gyógypedagógus vagyok), így volt tapasztalatom mindkét nemmel kapcsolatban. Őszintén szólva, van egy kis hiányérzetem, hogy már nem lesz lányom, de bőven elég egy gyermek. Sem időm, sem energiám nem volna többre, se kislányra, se fiúra. Lehet ezt egy kicsit nyersen fogalmaztam meg, de szerintem az őszinteség és az önismeret nagyon fontos ebben a témában. A szülő-gyerek kapcsolat alapvetően nem a gyerek nemétől függ.

Nem akartam lányt mert szerintem könnyebb a férfiak élete minden téren. De lányom lett, és csodás dolog ez a fajta kapcsolat, de már most rosszul viseli a női dolgokat, pl menstruáció. Irtózik, undorodik, fájdalmai vannak, elájul ha meglátja a saját vérét, egy kínszenvedés neki az egész. Én is ilyen voltam kamaszként és minden erőmmel azon voltam hogy nála ne így legyen de úgy látszik ez nem "nevelés" és hozzáállás kérdése. És akkor még az állandó aggódás, hogy valaki bántja, molesztálja, rosszul bánik vele, kihasználja, összetöri a szívét. Nyilván fiúknál is előfordul, de én nem látok anyukákat a fiaik miatt aggódni ezen a szinten, sőt, a 13-14 éves korosztálynál úgy látom hogy totál szabadon engedik őket, nincs kontroll. Tisztelet a kivételnek. És nagyon nagy meló hogy kialakíts egy lánynál a mai világban egészséges önbizalmat. Már most találkozott nem egyszer a női mivolta miatt hátrányos megkülönböztetéssel. És akkor még hol van a felnőttkor? A párkapcsolatok? A gyerekvállalás? Változókor? :(

Világéletemben kislányt szerettem volna, de ahogy elkezdtük ténylegesen a próbálkozást, (elsőre sikerült is:D) már tényleg mindegy volt, és amúgy rögtön éreztem is, hogy fiú lesz. Imádom a pozitív teszt óta, nem cserélném ezer kislányra sem!☺️ Szerdán már 10 hónapos a mi kis csoppsegunk 🥲🩵🩵🩵❤️

Lanyt szerettem volna elsore, fiu lett. Semmiert nem adnam, a legnagyobb szerelem a vilagon. Masodszorra is fiut szerettunk volna. Lany lesz. Ennel boldogabbak nem is lehetnenk. Nagyon varjuk ot is.

Én egyetlen okból szerettem volna jobban lányt. A fiúk altáji részeinek való gondozása, tisztán tartás, ilyesmik más és nekem nehezebbnek tűnik néhány okból. Lehet problémája is, ráadásul olvastam a témát, mai napig vita van olyan egyszerű kérdésben is, hogy mikortól kell felhúzni neki, kell e egyáltalán, nem beszélve arról, hogy ha baja is adódik vele, nekem para, bevallom férfiasan.

Én mindig 2 gyereket szerettem volna, és mindenképp akartam kislányt, mindig így képzeltem, hogy legalább az egyik az lesz. 2 fiam van, az elsőnél azt mondtam, na majd a második lány lesz, a másodiknál bevallom, 2 napig szomorkodtam...hogy soha nem lesz lányom.... De most 5 hónapos picur és nekem most már így kerek minden, nem érzem már, hogy szeretnék lányt is, és csodálatosnak érzem, hogy 2 kisfiam van ☺️ ez nem terelés, csak hogy vigasztalja magam, hanem tényleg úgy gondolom, hogy a lehető legjobban alakult ez így!

Amikor még úgy volt, hogy kettő lesz, akkor 1 fiút és 1 lányt, aztán amikor nyilvánvaló lett, hogy max. 1 fog beleférni az időbe, akkor valahogy mindig az volt előttem a "jövőbeli képeken", hogy kislányom lesz, valószínűleg azért, mert 6 unokahúgom van, velük van tapasztalatom. Amikor kiderült, hogy fiú lesz, akkor nem is az, hogy csalódtam, hanem megijedtem, hogy mit fogok én kezdeni egy fiúval (pedig nem vagyok egy tipikus nőies/csajos nő, sőt!). De aztán belegondoltam, milyen lehet majd, meg beszélgettem "csak fiús" barátokkal, és aztán megszületett a kisfiam, és valahogy minden helyrekerült, most már nem is tudom elképzelni, milyen lenne egy kislánnyal. :-)