Hogyan lehet megnevelni egy gyereket verés nélkül?

Nem verunk gyereket

Főleg nem azért mert hisztizik.

Nem tudom milyen emberek vannak a környezetedben, hogy azt javasolják verd meg a gyerekedet.

Gondolom hallgatsz is rájuk

Esetleg ha neked van rossz napod, a férjed neked is ad egy - két sallert?

Amúgy a kérdésed elég provokatív.

Ránőtt a fejedre, nem veszed észre!!???

Majd 15 éves korába is felveszed,már most az van amit ő akar!!!!

Megérdemled!!!

Van más megoldás is.

Ha azért mentek ki az utcára, hogy játszóra vagy más olyan helyre mennétek ami neki érdekes és fontos akkor meg kell neki mondani, hogy ha hiszti van akkor visszafordultok. Ez nálunk bevállt.

Ha hiszti van otthon akkor is bünti. Elvenni a kedvenc játékát vagy valami.

Ne ölbe vedd, hanem csak tereld el a figyelmét a hiszti tárgyáról.

Lehet a bölcsi jót tenne majd neki.

4, én nem vagyok gonosz

A te barátaid, rokonaid a gonoszak akik szerint meg kell verni a gyerekedet

Te csak szimplán bolond vagy, hogy megfordult a fejedben, hogy igazuk lehet

Határozottsággal és következetességgel, de azért ez is hosszú folyamat. Nehogy azt hidd, hogy ha te most 3-szor elmondod neki kétévesen, hogy hazamentek, ha hisztizik, akkor majd negyedjére nem fogja csinálni. A francokat.

Egy ekkora gyerek esetén a következetesség még nem működik, vagyis nyilván folyamatosan épül be az agyába, de nincs olyan gyors eredménye, mint sokan állítják. Persze, a verésnek sem, ha odacsapsz, akkor is ugyanúgy csinálni fogja a hülyeséget legközelebb.

Ezt az időszakot egyszerűen ki kell bírni összeszorított fogakkal, tartva magad a következetességhez, és akkor majd olyan 3 éves kora után lesznek látványos eredményei annak, hogy tudja, ha mondasz valamit, úgy lesz és következményei vannak a tetteinek. Ezt 2-2, 5 évesen még nem fogja fel.

Persze, ember vagy, úgysem fog mindig menni ez a következetesség, de azért érdenes törekedni rá, különben a fejedre nő és később sem lesz erélyed előtte.

A hiszti azért van, mert éppen abban a pillanatban valami nyűgje van a gyereknek, és mivel még kicsi, ezért másképp nem tudja kifejezni- éhes, fáradt, rossz kedvű, csalódott, frusztrált, mérges, akármi. Ki kell találni, hogy adott pillanatban mi baja van, amiért hisztizik, és az okot kezelni. Akár úgy, hogy ölbe veszed és miután megnyugtattad, elbeszélgettek, akár úgy, hogy eltereled a figyelmét, vagy adsz neki valami alternatívát, vagy akármi. Pl amikor haragszik, mert elvetted a kisautóját, amivel a tévét ütögette és előtte már 20x szóltál neki, hogy ne csinálja, akkor nyugodtan meg lehet ölelni, meg lehet nyugtatni akármilyen módon, ami nála működik, és utána meg lehet beszélni, hogy nem ütögetjük a tévét semmivel, a kisautót majd visszakapja másnap vagy alvás után vagy valami, ha ütögetni van kedve, akkor most inkább játsszunk dobolósat (szóval kap alternatívát).

Egy ilyen kicsi gyereknek meg kell tanítani, hogy amit érez, az micsoda és hogy ez bár normális, annak a kifejezésére mik a társadalmilag is elfogadható módszerek. Ha megvered meg bünteted az érzéseiért, viselkedéséért, akkor abból csak annyit tanul meg, hogy hogyan fojtsa magába ezeket az érzéseket, de kifejezni nem fogja tudni őket később sem. Nálunk az a leginkább célravezető mindkét gyereknél (kicsi 21 hónapos pont, a nagy 4 éves, az sem sokkal könnyebb ám :D ), hogy előre lefektetjük a szabályokat, egyértelműen, és ismert következményeket helyezünk kilátásba, ha esetleg nem úgy történnek a dolgok. Természetes, logikus következményt, nem random büntetést, hogy mittudomén, ma este nem lesz meseolvasás, mert reggel rosszkedvűen ébredtél és megharaptál mérgedben. A kettőnek nincs köze egymáshoz, semmi összefüggés, csak felesleges büntetés és stressz a gyerekek életében, ha elveszel valamit, ami neki fontos, amit szeret, mert bosszút állsz egy korábbi viselkedéséért. A verés szintén nem célravezető, főleg ha megpróbálod arra nevelni, hogy nem szabad verekedni, hiszen tőled az ellenkezőjét tanulja meg. De az pl, hogy mentek a játszótérre, és ő nem hajlandó a kezed fogni a járdán, meg elszaladna meg minden, annak teljesen logikus és egyértelmű következménye, hogy akkor nem mentek sehova, mert nem biztonságos. Le lehet mellé térdelni, meg lehet mutatni neki, hogy az úton ott mennek az autók, milyen gyorsak-nagyok, mennyire fáj, ha elütnek, hogy a gyalogosok mind a járdán mennek, megállnak a zebránál, várnak a lámpánál, stb-stb, és hogy úgy a biztonságos, ha ő fogja a kezed, legalább amíg átmentek az úton (nálunk ez a szabály, mert amúgy nagyon ellenkezik a kézfogás ellen a kicsi). Ha nem fogad szót, akkor felkapod a válladra és hazamentek, mert ott legalább biztonságos. Így megmondod neki, és kész, rá van bízva.

De azt nem tartom károsnak, hogy az öledbe veszed és megnyugtatod először, mégis hogy akarnál értelmes beszélgetést lefolytatni bárkivel, aki éppen ki van borulva? Képzeld el, hogy kirúgtak a munkahelyedről, meghalt az apukád és még az autód is ellopták és kész, kiborulsz, a férjed meg ahelyett, hogy megölelgetne és a támogatásáról biztosítana, elkezdené két lépés távolságból osztani az észt, hogy hogyan kell máskor viselkedni, és esetleg ott is hagy, hogy akkor nyugodjá' le a pi...-ba. Oké, hogy a gyerekkel nem ilyen szörnyűségek történnek, de az ő kis világában hasonló súlyúak a csalódások és problémák, főleg ha először tapasztal ellenállást a kis életében, hiszen eddig ugye kicsi baba volt, nem nagyon hallott nemet semmire és nem igazán vettél el tőle semmit, hiszen nem is nagyon vett el semmit, amit tilos lett volna, ugye :)

Szóval megértés, türelem, szeretet. Sok-sok B-vitamin és alkalmanként 1-2 pohár bor anyukának, mert amúgy piszok fárasztó és nehéz ez az időszak. De őszintén nem gondolnám, hogy ha kapna pár maflást, attól jobb lenne. Nézd meg a mostani nagyszülős generációt, akiket ugye pofonokkal neveltek jórészt, annyira jól összerakottnak tűnnek? :D Érzelmileg stabilak és úgy érzed, hogy rendben vannak? Mert én nagyon nem ezt látom az 50-60-as generáción úgy a mindennapokban, bocs. És pedig őket megverték, ha gyerekként hisztiztek. Lehet, hogy akkor segített, de a gyerekvállalással egy embert hoztál a világra, aki csak pár évig gyerek, élete nagyobb részében felnőtt lesz, erre az időszakra kell felkészíteni, nem azt kell elérni, hogy az a 10-20 év, amíg veled van, neked kényelmes legyen.