Mikor szokott le a gyereked arról, hogy produkálja magát más előtt?

A tegnapi pl ez lett volna:

Elesett véletlenül egy játékban, egy darabig még játszott tovább, de elvesztette a játékot(egy-egy ellenes röpi). Elsírta magát, hogy nem érvényes, mert a sérülése miatt nem tudott rendesen koncentrálni, mikor a vereséghez nem is volt köze a térdéhez. kb 5forintos nagyságban lejött a bőr a lábáról, nem vérzett, csak pár réteg jött le. 20 percig sajnáltatta magát, cipeltette és 10 percig sírt, hogy nem ér, amíg mindenki vigasztalta, hoztak rá krémet, az én ölemben volt, újra akarta játsszatni a játékot.. tiszta ciki volt a semmi miatt, mindenki látta, hogy apró sérülésecske. Utána nem volt semmiben hajlandó részt venni, mert neki annyira fáj a lába, hogy az ölemből nekem kellett a padra tenni(én a padon ültem). Mikor mondtam, hogy biztos fáj, de azért nem ennyire, akkor minden szemét voltam, mert neki tényleg, és ennyire fáj és sosem hiszek neki(mert sokat hazudik és nem vagyok hülye!), de mikor ajánlottam a dokit, vagy csak hogy menjünk haza, cipelem, hidegvizes borogatás, akkor nem-nem, ő lent akar maradni.. majd ülős játékot játszattunk, fejtörőket olvastam, elbicegett 1 méterre, hogy beüljön az ölembe megint, mert "fájt a lába", de csak a megoldást akarta kilesni, hogy gyorsabban tudja mondani a többieknél. Majd fél óra nyafogás, hisztis önsajnáltatás után a másik két barátja bedobta, hogy fussanak versenyt a sarokig(megunták az ülést), mire a gyerek kipattan az ölemből, hogy be tudja előzni őket a versenyben. Mint a villám, úgy szaladt, első lett. Mindenki nevetett, nyilván én is, elvicceltem, de belül nem nevettem. És ma is előkapta ezt a viselkedést, csak jobban. Kivagyok a személyiségétől, 80-90%ban halál normális mintagyerek, de ezek sosem tudom mikor jönnek, meddig tartanak. Nem olyan, mint az átlag, illetve sokkal okosabb a legtöbb embernél, de az ilyen manipulálós rosszindulatúskodás olyan szinten taszít emberileg a sok öncélú kis játszmája és nem tudok vele mit kezdeni, csak "ráolvasok" ilyenkor, hogy mennyi mindenkinek okoz rosszat és mit képzel és ennyire ne nézzen hülyének másokat, nem lesznek normális kapcsolatai, engem meg pláne ne, de nyilván nem hat. Ahogy a büntetések és a jutalmak sem hatottak soha. Úgysem fogja érteni senki, az én gyerekem sosem volt ártatlan, egyszerű, tündibündi, aki épp csak mosolyog. Mindig okosabb volt, és ez a helyzetmegoldásaiban is látszott.. ovi elején elhívott valakit játszani, majd otthagyta, hogy megszerezze a hintát például, mindig a többi gyerek(és néha felnőtt) előtt járt egy-két lépéssel ilyen húzásokkal. Máskor cuki, de sosem volt "csak" ilyen. Mindegy, jó, hogy kiírhattam magamból megint.