Azt hittem jó anya leszek, de nem így lett. Csak én jártam így?

Nem értéstek félre, mert nem ellenetek szól, de azért durva, hogy egész nap nincs otthon az apa, mert valamiből élni kell...

Én anno Bokros alatt szültem, nem volt gyed, csak gyes a tgyás után két és fél évig, és a férjem 8 órás munkája elég volt ahhoz, hogy megéljünk belőle. Nem lennék most fiatal.

Kérdező, sajna a gyerek olyan, hogy az anyaméhben nem olvas tankönyvet. mire kialakul egy rendszer és összeszoktok, jön valami és borítja... Nem könnyű, de te tudsz hozzá alkalmazkodni, ő kevésbé. Nem buktál el, csak sokat agyalsz.

Mindig megköveznek itt ezért, de nekem akkor lett jobb, amikor visszamentem dolgozni és újra azt éreztem, hogy van saját életem, nem csak másokat szolgálok naphosszat. Én szerintem ebbe a szolgálatba csavarodtam bele, tudtam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire alkalmatlan vagyok rá hosszútávon, azt nem.

Nekem az segített, ha elengedtem magam. Lett takarítónk, így egyszerre van tisztaság az egész házban, nem szélmalomharcot folytatok a gyerekek mellett, de látszatja igazán sosincs (egyik nap fürdő-wc, másik nap konyha, harmadik portörlés, blabla, közben megy a mosógép, de legyen kaja, de a picit altassam, hát persze). Szóval beláttam, hogy vannak korlátaim és végesek a kapacitásaim. Egyszerűen elkezdtem belesz*rni, már bocsánat. Takarít helyettem más, egynap kétszer raktunk rendet (alvások előtt) és hetente legalább háromszor tuti rendeltük a kaját. Amíg a picinél a kóstoltatás ment és kétszer aludt, többször. Amikor a férjem hazaért, akkor pedig legalább két hetente volt olyan, hogy éles váltásban kiléptem az ajtón és három óra múlva mentem haza... De voltam egyedül wellness hétvégézni, mozizni, barátnőzni is, ha arra volt igényem.

Nekem sokkal sokkal könnyebb, amióta nagyobbak és én is dolgozom. Érték lett az együtt töltött idő és a nyári szünetben sem érzem azt két nap után, hogy meghülyülök a gyerekeimtől... :)

Egyébként nekem az is segített, hogy sok barátunknál vannak ugyanilyen korú gyerekek és egyrészt látom, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, másrészt ötleteket is tudtunk lopni egymástól.

Szerinted minden anyuka tökéletes rendet tart otthon és a gyerekük szófogadóak?

megsúgom, hogy nem.

Csak vannak anyukák, akik nem fogják neked közölni, hogy milyen nehéz nekik vagy ők is szét vannak csúszva vagy nem tudják a gyerekeiket kezelni, mert ezt bevallani a mai napig tabu.

Nem csodálkozom rajta, hiszen nekem a saját szüleim mondják, hogy ne panaszkodjak, bezzeg az ő idejükben automatamosógép sem volt, nekem így tök könnyű.

Hát ez van.

Nem tudom lesz-e valaha is olyan, hogy az anyák őszintén beszélhetnek mindenkinek a nehézségeikről és akkor talán nem lenne ennyi elveszett anyuka, akik emiatt rossz embernek és egyedül érzik magukat a problémáikkal.

Én nem érzem magam elbukott anyának, bár ha sokan belelátnának az életünkbe, biztosan azt mondanák, hogy ezt rosszul csinálom.

A lányom 6 éves, mostanában elég hisztis.

A fiam 14 hónapos, még szopizik és mellettem alszik. A szekrényekben a ruhák fel vannak fordulva, nap mint nap rengeteg szennyes ruha van, amit vagy sikerül kimosni vagy nem… a nappali tiszta káosz.

Van egy napirendjük, valamikor tudjuk tartani, valamikor nem.

Nem mindig tudom őket sétálni vinni és most nyáron 10 órakor aludtak el.

Sokszor kimerült vagyok és van hogy kiabálok a 6 évesemmel. Csak néha tudok vele igazán játszani.

Erre azt mondaná sok anyuka, hogy szarul nevelem a gyerekeim.

Szóval nem éppen illik bele a nagy könyvbe.

De! Azt látom rajtuk, hogy boldogok és jól érzik magukat,most szabadok, elengedik magukat mellettem. Igyekszem én is az lenni, kihasználni minden percet és nem foglalkozni mással és a “szabályokkal”.

Talán rossz talán nem.. meglátjuk.

Nem csak te vagy így. Nálunk 1 és 3 évesek, a férjem viszonylag sokat van itthon, nagyszülők a szomszédban, anyósom hetente beugrik és még így is vannak olyan időszakok, amikor kész vagyok. Leginkább amikor nagyon sírós vagy éjjel is keveset alvós időszakok vannak (a kicsinél túlnyomó többségben vannak az ilyenek). A "nagy" állandóan pörög és beszél, a kicsi sírós (az első 4 hónapban volt, hogy többet sírt, mint amennyit aludt, a maradék időt pedig a mellemen töltötte, én meg zombi üzemmódban). Rend max. addig van, amíg a kicsi oda nem keveredik, a tisztaságról már lemondtam, pedig a férjem is segít a házimunkában. Főzés terén összedolgozunk a férjemmel és az anyukámmal (pl. előkészítek, de a pontos időzítést vagy szoros felügyeletet igénylő dolgokat ők csinálják), ha egész nap egyedül vagyok, a túrógombócnál nehezebb ételt nem vállalok.

A férjem már a házasságunk előtt mondta, hogy a kisbabákkal nem tud mit kezdeni. Igaza volt. Szerencsére a nagyobbikkal már egész jól boldogul és most már néha kezd a kicsivel is, de a babakor rám maradt. Én pedig még a legjobb időszakaimban is úgy érzem, hogy csak az alap dolgokat biztosítom a gyerekeknek (életben tartás, evés, alvás, pisi-kaki, tiszta ruha).

Hogy másoknál mi van, csalóka. Egyrészt, mert van, aki nem reklámozza, hogy a kikészülés határán van, másrészt mert vannak olyan gyerekek, akik házon kívül angyalok, de otthon... általában az enyémeket is dicsérik, hogy milyen aranyosak, milyen nyugodt a baba, egy hangját nem hallják stb. Ja, persze mert otthon kiadják magukból.

Kitartást! A nagyobbikkal akkor lett sokkal jobb, amikor megtanult járni, de mindkét gyereknél volt 4 ill. 5 hónaposan egy nagyobb javulás.

Tanárként dolgozom. Tudod hány olyan diákunkkal foglalkozik az iskolapszichológusunk, ahol tökéletes rend van otthon? Hát nem kevéssel. Amit én tanácsolnék:

1. Próbálj meg valahogy időt szánni magadra! Neked is kell a pihenés, kikapcsolódás. A messze lakó nagyi is eltud jönni, pár órára meg is lehet fizetni valakit. És akkor menj el otthonról!

2. Ne okold magad! Semmi okod bűntudatot érezni.

3. Próbálj valami napirendet kialakítani, mert könnyebb, ha van kerete a napnak. Ebből készíts a rajzos változatot a falra az ovisnak! Jutalmazd, ha sikerül betartania!

4. Legyen egy esti összebújás az ágyban, ahol értékelitek az adott napot. Mindenki elmondja, hogy neki aznap mi volt a legjobb és legrosszabb élménye. Ezeket beszéljétek ki.

5. Hidd el, hogy idővel könnyebb lesz!