Miért kell egy gyereket egyszerre visszafogni és közben hazudni neki/róla?

Elmondta, rákérdeztem, hogy szerinte komolyan árt a gyerekeknek, amikor mindenki jól érzi ott magát, sokan végigmennek a pályán, nevetnek, élvezik, sokkal kisebbek is, mint a mijeink? Mire bedobta, hogy én nem tanultam gyermelélektant, mint ő, így elképzelni sem tudom, mit tesz ez a gyermekek lelkével és sajnálja a sok szegény tudatlan szülőt(nem emelte ki, de nyilván minket is), aki odaviszi a gyerekét egy korának nem megfelelő helyre..

Most erre nem tudok mit mondani, tényleg nem tanultam gyermeklélektant. Ezt a kártyát mindig előhúzza, hogy pedagógus, ha valamiben nem értünk egyet(pl szerintem a szorzótáblát csak gyakorolni kell, és az is be tud vágni valamit, aki nem feltétlen érti, így nem számít, ki milyen gyorsan tudja leírni az eredményt, ugyanannyit ér, mint aki lassabban, azzal csak nem gyakoroltak annyit, így szerintem nem zsenik a gyerekek, akikről beszélt, csak jó a memóriájuk vagy sokat gyakoroltak velük). Havonta feljön valami gyermeknevelés nézetbéli eltérés, és én csak gyanítom, hogy ilyen állhat mögötte, de mindig tehetetlen vagyok, mert azzal zár, hogy ő pedagógus és tanulta. Én meg nem tanultam. Ez pedig pont így van, de ettől nem fogom máshogy csinálni, mivel az amit nem tanultam nekünk bevált, és mikor én matekoztam a gyerekével, nála is bevált, ahogy mászásnál is én bíztattam, hogy másszon/fusson/ugorjon, képes rá, ő meg visszahívta, mert szegény "már izzadt a halántékánál". És minden ilyen program után hallgatom a magasztalás, hogy annyira ügyes, olyan jól csinálta, elképesztő volt, amikor nem is, mert visszafogta, nem adott neki esélyt, hogy valóban kihozza magából, ami benne van. Totál kikészít, hogy eszköztelen vagyok a tanult "tudományával" kapcsolatban, így nem tudom megcáfolni az érveit. Egyébként le merném fogadni, hogy nem tanítják, hogy 11 évesekre káros hatással vannak a kihívást jelentő fizikai feladatok, vagy hogy ne küldd be olyan szobába, ahol félhomály van és lézerfény, vagy ne mászhatna barlangimitációban, vagy ugrálhatna óriástrambulinokon, mert kihoz valami esetleges lelki gondot és drogos depressziós lesz belőle. De ha már félti is, minek kell mindig túldicsérni? Nem az van, hogy csak ennyire képes, ők fogják vissza, és elképesztőnek állítják be az átlagos teljesítményt és engem meg butának, akinek a gyereke ezeket megugorja(mint kb minden kortársuk). Nagyon feszült vagyok ettől az egésztől, nem szeretem, ha engem kritizálnak a gyerek előtt.. de még ha valami olyan lenne, amiben úgy érezném igaza van..

Nem etettem be!

Kiültünk a játszótérre, elmeséltem mit csinálunk a nyáron, szóba jött, hogy az egyik barátjával elmegyünk ide, mire mondta, hogy a nyaralójuk ott van(amit tudtam, de nem jutott eszembe), mire felajánlottam, hogy meghívjuk akkor őket is, nézzünk időpontot. Halál lelkes volt és kb ő szeretett volna csatlakozni a programhoz, amit hallottak a gyerekek is 1 méterre játszottak, majd megmutattam a képeket, és feljött, hogy a falmászáson kívül mi van még a parkban.

Nem érzem rossznak, hogy lelkesedtünk, nagyon szuper hely. Nem előre etettem be a gyereket, teljesen normálisan jött fel, sőt, meghívtam őket MIUTÁN a felnőtt lelkesedett és összekapcsolta a saját programjukat a miénkkel.

Tényleg hatalmas kontrollmánia, hogy szerintem nem lètező tanulmányokra megszólja a nevelésem, sőt veszélyeztetem a gyerek lelkét, ezt pedig a gyerekem előtt mondja. De én vagyok az idegesítő és kontrollmániás, nyilván.

Én sosem aláznám meg, azzal, hogy visszafogja és túlfélti a gyerekét. Nem barátok vagyunk, jóban vagyunk, a gyerekek meg odáig vannak egymásért. Nem hiszem, hogy két külön padon kellene ülnünk csendben, mikor hetente játszanak.