Mennyire hagyjátok lányok, hogy a munkátok szabja meg, hogy mikor vállaljatok babát?
én 22 vagyok, párom 31, minden feltétel adott, párom már előbb is elbírta volna a egy picit... de még fiatalnak tartott ő is, de már engem is foglalkoztat, és egyre jobban igényli már a kapcsolatunk... De: kb lassan 1 éve kezdtem dolgozni a diplomámnak megfelelő helyen. A fizetés jó (bár most már tudom többet is kérhettem volna, pályakezdő voltam, előtte nem diplomámmal dolgoztam), a társaság elmegy - előző kevesebb fizető melóhelyen jobb volt, a munka meg: szerintem jobb is lehetne,csak a főnökasszony nehezen tud koordinálni, úgy érzem nem is igen fejlődtem, s nem is nagyon látok rá itt lehetőséget.
CSAK: mikor felvettek (interjún is) azt mondtam, hogy 3-5 évet szeretnék babavállalás előtt dolgozni,( persze inkább a 3-ra gondoltam), ezt így meg mertem mondani mégis felvettek. De ha most szeretnénk a babát, akkor ez csak úgy 2 év lenne... Másik aggodalmam, hogy szerződéses vagyok, de árpilisban abban merek reménykedni, hogy min.1évre kötnek szerződést, vagy véglegesítenek, rosszabb esetben ismét csak fél év lesz a hosszabbítás.
Ti mit tennétek, s hogy tettétek?
Törődjek a meló hellyel?
(Még tudni kell, hogy párom legalább 3 évet várt rám suli miatt, most még ezzel várassam a hülye munka miatt, mikor én is szívesen babáznék, de ki tudnák még várni, hisz fiatalabb vagyok...)
szia! ha úgy érzed, hiányzik az életedből egy baba, vállald. de a döntésben ne befolyásoljon se a meló, se a párod -feltételezett- igénye.
szerintem a legfontosabb, hogy TE belül legyél rá felkészülve. ha ehhez kell még egy, vagy két év, azt a párod sem fogja bánni. hiszen te leszel terhes, fogsz szülni, alvás nélkül tölteni hónapokat, a te baráti kapcsolataid változnak majd stb. szóval leginkább a te életed változik visszafordíthatatlanul meg.
gondold át ezeket és beszéljetek komolyan a pároddal.
az én férjem 41 éves, én 29 vagyok, a kisfiunk 3 hónapos. 8 éve vagyunk együtt és most láttuk elérkezettnek az időt. mindketten. (neki is ez az első házasság, első gyerek, szóval későn érő tipus)
a munka-témát pedig akkor már nem bánja az ember!
összegezve: hallgass az ösztöneidre és beszélj a pároddal!
Szia! Hasonló helyzetben vagyok csak egy pár évvel idősebb. 32 éves vagyok a párom 35 és már nekünk is megérett a baba csak eddig a diploma miatt nem mertem utánna pedig vártam az idális állásra de az még ma sem jött el amire igazán vágytam de már elindultam a létrán felfelé. Párommal az elmúlt évben csak a bébi körül forgott minden gondolatunk és amikor "belevágtunk" hiszed vagy sem azon a héten kaptam egy új munkát(munkahelyen nem tudnak semmit a szándékainkról). Én kétségbe estem , hogy melyiket válasszam: bébi-munka. Éjjel-nappal agyaltam, vívodtam de a párom, családom és barátaim segítettek és rá kellett ébrednem nem érdemes a bébit semmiért feláldozni. Gondold végig: fiatal vagy még, a munka megvár és a bébi után is van élet vagyis találhatsz még jobb állást is. Tudom, hogy nehéz most de a szíved megsúgja mi a legjobb döntés. Ezt a döntést ketten kell meghoznotok a pároddal és nem neked egyedül.
Sok sikert!
Szia.Én 24 éves vagyok a párom 30.2 éve vagyunk házasok.2,5 éve dolgozom egy helyen, de mindíg 3 havonként kapok új szerződést.Én így is vállaltam a babát.Most 14 hetes veszélyeztetett terhes vagyok.A munkát novemberben hagytam abba, dec.31.-ig volt szerződésem.Megijedtem, hogy nem fogok gyed-et kapni hiába dolgoztam ennyit.A gyes kevés annyi pénzből nem tudtam volna fizetni a lakástörlesztőt.Kiharcoltam a cégnél még 3 hónapot.Így ápr.1-ig van szerződésem, de az ára az hogy dolgozzam.Az orvosom beleegyezett. de féltem a picit a hasamban, hétfőn megyek újra dolgozni, de nem sokáig.Még az is lehet hogy így sem lesz elég a gyed-hez ez a szerződés, de már ez sem érdekel.Majd megleszünk valahogy.A fő hogy itt van a pocimban az én édes babám:))Én a szívemre hallgattam és nem bánom:))
14 hetes pocis:))
Én vállalnám a babát a helyedben!!!
Most vagy 22, babázgatsz, mondjuk 25 évesen visszamész dolgozni, akkor is még tök fiatal vagy, hogy karriert csinálj! Csak legalább már van egy édes kisbabád :)
A diplomád nem úszik el, munkahely mindig lesz, de ilyen tuti pasi, aki imád téged és babát akar tőled, hát... Én nem gondolkodnék!!!!!!! Hajrá :) :)
Köszönöm a bátorítást! Kellett egy kis megerősítés!
Mert azért izgulok ám... úgy magától az egésztől, anyaság, minden rendbe legyen, aggódós vagyok...
Már beszéltük róla a párommal,hogy leteszem a tabit, csak én agyalkatok... ő meg bőven nem az az aggódos... így kiegészítjük egymást...
Még ebben a hónapban megyek nődokival megbeszélni...
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!