Anyukák, akik nem hagyjátok másra 10 percre sem babáitokat / kisgyerekeiteket, mitől féltek?

3 hónapos a lányom, holnapra tervezzük az első itthon hagyást. Ráadásul 2 ember vigyáz majd rá. És az én gyomrom egy gombóc, tiszta ideg vagyok. :) Hogy mitől félek? Nem is tudom igazán. Attól, hogy mi van, ha elkezd sírni, és nem tudják, hogy mi a baja? Vagy hogy ha mondjuk álmos, de túl későn teszik le, akkor túlpörög szegény, és lehetetlen megnyugtatni. Mondjuk nálunk nincs nagyszülő, unokatesómék fognak rá vigyázni. Valószínűleg ha még élne anyum, rá simán rábíznám, de csak azért, mert folyton itt lenne, és tudná, mit hogyan szoktam. Persze unokatesómékat is ismeri, jól el tud velük szórakozni.

Ráadásul eddig hiába mentem volna, a férjem nem akarta itthon hagyni. Ma is összevesztünk ezen, de nagyon. Utána bocsánatot kért, és belátta, hogy hülye volt, és mondta, hogy milyen jó lesz kicsit kettesben lenni holnap. :) De én nagyon izgulok. :D

Szerintem nagyon ügyes vagy és én is szeretnék ilyen lenni:))

Én se merem másra hagyni a kisebbemet pedig már 18 hós, de csak azért mert nincs olyan közeli kapcsolatom anyósommal, anyukám meg sajnos nem él.

A nagyobbam már 3-4 éves értelmes, meg lehet beszélni vele hogy most elmegyek de majd visszajövök, de a kicsi nem érti és amúgy is nagyon anyás, tudom milyen amikor csak anya kell neki.Akkor más nem tudja úgy megvígasztalni.

Mondjuk biztos azért is alakult ez így mert nem hagytam magára még sose és nagyon megszokott, de egyenlőre nem bánom.

Néha jó lenne kettesben elmenni a férjemmel erre arra de nem vagyok rá még képes mert egyszerűen FOLYTON rá gondolok ( a kisebbemre úgy értem).

Valahogy mintha babonás lennék,hogy ha nem vagyok ott, történik vele vmi pedig ez butaság.

Szerintem teljesen jól csinálod.

Jól csináltad szerintem. Igaz, én csak a nagy bevásárlásaimkor hagyom/hagytam másra, de akkor nem izgulok. Anyában maximálisan megbízok. Egyszer mondjuk a kedvesem kérésére (szintén bevásárlás volt) anyósomra hagytuk. Húúú soha nem vásároltam még olyan gyorsan. Pedig épp alvásidő volt. De féltem hogy otthagyja és leesik, nem kap enni, vagy nem eleget, nem teszi tisztába vagy, nem kap inni, vagy beengedi hozzá a macskáját, vagy velünk történik valami és akkor a gyerek ottmarad (ez rémálom). Pedig szereti a gyerekem, tudom, nem éheztetné stb, egyszerűen nem bízom benne, anyára viszont gond és lelkifurdi nélkül rábízom, sőt már a testvéreimre (25F 19F 13L)is. Igaz már 19 hónapos, tehát nem fullad meg nem kell öltöztetni stb. Szerintem két oka van a nem-másra bízásnak: 1: nem bízik meg az illetőben teljes mértékben

2: fura magára hagyni a bébit hisz ugye addig folyamatosan ott volt.

Eddig egy választ írtam az alábbi, másik témában, a lényeg, hogy az első hozzászólásomat olvasd el, kérlek, a másik topciból:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Mivel nálunk mindkét nagyszülő imádja a fiunkat, és már alig várták, nyugodt szívvel rájuk hagyom. Mikor ekkora volt, mint a tiéd, pár hónapos, meg sem fordult a fejemben, hogy nem mehetnék el akár pár óra hosszára, amíg alszik. Mi baja lehetne? Ha sír, a nagymama is meg tudja nyugtatni. Legalábbis a fiamat igen, pedig elég sírós volt icipicinek. Most már 1,5 éves, és átlag havonta egy éjszakát valamelyik nagymamánál van, már volt kettőt is, és nyáron még tervezzük, hogy kettőt-hármat a nagyinál lesz. Tudom, hogy anyukám jobban aggódik, mint én, ezért ő előtte mindent megcsinál, hogy az unokázás időben csak a fiammal keljen foglalkozni. Még véletlenül se kelljen főzni még egy levest se, mert akkor neki kint kell lenni a konyhában, és a fiamat pedig nem engedi be nála, hogy ne szokja meg. Eddig soha semmi probléma nem volt, nagyon jól elvoltak, nem is hiányoztunk neki. Anyósom pedig szakmabeli, érti a dolgát, náluk pedig ketten vannak apósommal, akit a fiam iszonyatosan imád, szóval náluk sincs semmi gond. Ha leadjuk, én próbálok a párommal lenni, és egyáltalán nem aggódok, hiszen miért ne vigyáznának az unokájukra, akit már úgy vártak? Miért ne tennék tisztába ahányszor kell, miért ne etetnék rendesen, és ha egyszer-egyszer egy süti vagy bármi édesség becsúszik, miért ne lehetne, attól még nem fog elhízni. Miért ne tudnák megvígasztalni, ha sír? Ha mi nem vagyunk ott, akkor totál másképp viselkedik a fiam, ha az apja vagy én már ott vagyunk megint másképp. Ezért szeretné már anyósom úgy "elkérni" pár napra (egy hétre is), hogy mi ne legyünk ott... szerintem egy hét még túlzás, de azért 2-3 éjszakára nyáron tervezzük "leadni" :o) Ettől semmi baja nem lesz, és mi is feltöltődünk egy kicsit.

Szerintem is jól csinálod, szükség van a kikapcsolódásra. Ismerek olyat, aki panaszkodik, hogy így a gyerek, meg úgy a gyerek,így nincs már barátja, pedig jó lenne már elmenni valahova, a párját mindig rendre utasítja, akinek már szintén nincs baráti társasága, mert soha sehova sem mehet, de annak ellenére, hogy megtehetnék, nem voltak még gyerek nélkül egy órát sem sehol.