Anyukák, akik nem hagyjátok másra 10 percre sem babáitokat / kisgyerekeiteket, mitől féltek?

Most biztos le fognak pontozni.

Nem gondolom úgy, hogy mindenkinek így kell gondolkodnia, csak válaszolok a kérdésedre, hogy miért nem merem másra hagyni az ilyen pici gyerekemet.

Úgy gondolom, hogy egy szoptatott kisbabának minden esetben az anyukájára van szükség, hiszen csak ő tudja megszoptatni. Azt mondjuk még el tudom képzelni, hogy vég szükség esetén más etesse meg cumisüvegből, de azért, mert én szórakozok, nem fogom megvonni tőle ezt a biztonságot. Harmadik gyermekem 6 hetes, hagytam már az Apukájára addig, míg a tesóival lementünk a patikába.

Van két testvére: egy 34 hónapos és egy 20 hónapos. Szoktunk tőlük elmenni vásárolni, ilyenkor a nagyszüleik vigyáznak rájuk, illetve bölcsődések délelőttönként. Aludni talán háromszor tette le őket más, mind valami fontos alkalom miatt történt. Ja és még annyit fűznék a dologhoz, hogy mindenki szerint az az igazi szoknyám mellett tartó típus vagyok, ennek ellenére mind két gyermekem sírás nélkül szokott be a bölcsődébe. Szerintem semmi összefüggés nincs a korán másra bízás és a későbbi szívesen másnál maradás között. Talán annyi, hogy az én gyerekeimnek csak akkor kellett idáig mással lenniük, ha szerették volna, és nem akkor, amikor éppen mi úgy gondoltuk.

A kicsi lányom 4hónapos, ha letekerem a ciciket mehetek tőle:) Nem fogadja el se a vizet se a cumisüveget, csak engem.

Kicsi angyalka, mindenkire mosolyog, elvan mint befőtt mással. Mikor utolsó heteimet tapostam terhesen maga volt a menny, hogy a nagyot itthon hagytam, és elmentem windowshoppingolni, szórakoztam:)

Alig várom, hogy 2hét múlva, ha csak egy órára, de itthon hagyjam a kicsiket, és CSEND legyen körülöttem.

Én mindig attól féltem (és most is,pedig már "nagyfiú") hogy történik vele valami baj és én nem vagyok mellette.Ennyi.Semmi egyéb nem zavart sosem,evéssel,gondozással kapcsolatban sem.

Annak ellenére,hogy aggódósnak tartom/tartottam magam,először 2 hónapos volt a kisfiam,amikor anyósomékra bíztuk.Egy távolabb eső városba utaztunk bútort venni,kb. 2,5-3 órás program volt.Útközben már majdnem a karomat rágtam félelmemben,izgalmamban,de visszaérve a lakásba láttam,hogy az égvilágon semmi különös nem történt.

Azóta már sokszor töltött 2-3 órákat a nagyszülőkkel a kisfiam,nagyon szereti őket és fordítva is.

Mázlisták :)

Extra hasfájós, lázgörcsös, többszöri légzésleállásos babám van. 1 éves koráig SENKI nem vállalta be. Apuka kb 20 perc után (mert orvoshoz kellett mennem) már telefonált, hogy ez vagy az van menjek haza, őt sikerült úgy ahogy távirányítással elintéznem.

Szóval kb félőrült voltam az összezárástól. :)

Most 2 éves, és mivel már érthetően beszél, mindent eszik nem válogatós, és 2 oldalnyi "mi történik ha és mit kell akkor csinálni, mi hol található" használati utasítást adok hozzá, akkor az anyukám hajlandó egy hónapban kb 2 nap elvállalni de az is inkább csak 6 órányi és tiszta ideg mire hazaérek. Holott nekem már menni kéne vissza a munkába visszatanulni egésznapra, orvoshoz (ortopédiára járok, kardiológushoz), no meg szeretnék csini anyuka is lenni. De úgy látszik majd csak akkor, ha sikerül "megszabadulnom" a gyerekemtől, mert ősztől bölcsis lesz.

Egyébként abszolút nem anyámasszony katonája, nagyon ügyes, eleven, barátságos kisgyerek. Soha nem sír ha el kell mennem, amikor hazaérek rohan elém nagy puszival :)

nálunk eddig úgy jött össze h egy egész estés kimaradás olyan 3-6 hónapos korban jött össze (akkor volt alkalom vagy úgy tudtam megszervezni)

de simán anyumra hagytam a 1 hetes babát is mikor el kellet menni pl az oviba a nagyért

nem vagy túl laza

és igen kell h a férjeddel is legyél kettesben

Ne haragudjatok, kicsit hosszú leszek...

Mi anyukámnál lakunk, sajnos még nincs meg a keret a saját házra.

Nálunk ez úgy volt, hogy kb 3 hónapos korában hagytuk a kisfiunkat először egyedül anyóssal, ill. anyukámmal. Nincs is több alternatíva.

Egészen egyszerűen el kellett menni vásárolni és férjemre mindent nem lehet bízni, mert van, amihez én kellek. Anyuval úgy, hogy este fürdés és etetés után letettem aludni és utána mentünk a férjemmel vásárolni, tehát anyu őrizte az álmát.:) Anyóssal pedig napközben, mikor náluk voltunk. De őszinte leszek: én is szivesebben hagyom anyumra, mint anyósra. Oka, hogy anyumban jobban bízok, mint anyósban. Egyrészt azért, mert jobban közelítenek a gondozási és nevelési elveink, másrészt pedig őt jobban ismeri, mivel többször látja. Mostmár 7 és fél hónapos, de ugyanúgy állok a kérdéshez. Tudom, hogy ha megszokja anyósomat és a környezetet, akkor ott is nagyon jól el lesz, de amikor látom, hogy nem úgy viselkedik és érzi magát a gyermek, és anyósom nem tudja úgy megvigasztalni, akkor nem hagyom szivesen vele. Az a baj anyósommal, hogy mivel a fiam nagyon hasonlít a fiára (azaz a férjemre, amikor pici volt), úgy is kezeli, mint annak idején a fiát. És a mi fiunknál ez nem jön be. Főleg mert én vagyok az anyja, nem pedig anyósom. Sok dolgot megkérdőjelez a neveléssel és gondozással kapcsolatban (a "kedvencem" az, hogy túletetem a fiam, nem éhes, miért tömöm?, holott azért nem eszik, mert nem ízlik neki... sorolhatnám még), sokszor meg be akarja nekem magyarázni a dolgokat (pl a fiamnak még nincs foga, erre nayósom: ne is várd 9 hónapos koráig, mert az apjának is akkor jött... vagy szerinte előrefelé nem is fog mászni, mert az apja se mászott. Pedig épp tegnap jött rá a picur, hogy hogyan menjen előre) Tehát az ilyen dolgok miatt nem szivesen bízom rá. Persze, ha muszáj, akkor veszek egy nagy levegőt és "lenyelem a békát", de egyáltalán nem nyugodt szívvel.

25/N