Milyen gyakran megy a babatok a mamához?

"Te vagy az anyja, akkor mehet, ha te engeded."

Ez azért nem így működik. Van a gyereknek apja is, és neki is beleszólása abba, hogy a gyerek mikor, kivel, hova megy.

És lehetnek a feleségétől eltérö nézetei akár mesenézés, akár evés kapcsán, nem kötelező mindenben egyetérteni, a kérdezőnek pedig tudnia kell ezt elfogadni, hogy a gyerek apjának is van beleszólása a dolgokba saját meglátása szerint.

Baromi káros dolog ez, hogy már születéstől kezdve ezt tolják az anyákba, hogy a gyerek kizárólag az ő tulajdonuk, ők dönthetik el egyedül, milyen impulzusok érik, mindenben az ő szavuk a szent. Aztán csodálkozunk, hogy 30 év múlva sem tud anyuka leválni a gyerekéről és mindenbe beledumál, meg dönteni akar helyette, pont ezért, mert azt tukmálják bele folyamatosan, hogy a gyereke az ő kizárólagos tulajdona.

Jaj, kérdező, annyira felesleges ezt így túlgörcsölni....

Én magam részéről szintén szigorú anyuka voltam ebben, itthon nem mesézett kb. 1,5 éves koráig, és minimalizáltam a nasikat normális kaja helyett. Mert így láttam jónak.

De ha a nagyszülőnél voltak, azt csináltak, amit akartak, míg semmi veszélyes nem történt. Az én anyósom is az a tipikus édességes nagymama, nála mindig van 20 féle finomság, meg engedte a gyerekeknek a mesét és így tovább. De engem nem zavart, pedig ő is rendszeresen vigyázik a gyerekekre.

Ott a mamánál mama szabályai érvényesek, nálunk a mieink, ezt tudják a gyerekek is. Ennyi. Hidd el, az égvilágon semmi nem történik, ha a gyereked heti egyszer pogácsát eszik Peppa malac közben.

Tanuld meg, hogy a gyereket nem csak te formálod, hanem mindenféle dolog, ami éri. Nincs értelme így burokban tartani, nem lesz agyhalott attól, hogy heti egyszer mesét néz.

Ilyen piszlicsáré dolgokból hatalmi játszmát csinálni tiszta hülyeség. Örülj, hogy van, aki vigyázna rá, szereti, majd rájössz később, mikor a gyerek elhelyezését meg kell oldani szünetekben,nyáron vagy ha csak dolgod van, hogy ez aranyat ér.

"és neki is beleszólása abba, hogy a gyerek mikor, kivel, hova megy"

Igen, meg kell egyezniük.

De az apa se teheti meg azt, hogy az anya akarata nélkül elpaterolja a gyereket a nagyihoz.

Viheti magával, ha ő is megy. De harmadik személyre nem bízhatja, ha a feleség nem akarja.

Ha meg homlokegyenest különböznek a nevelési elvek, el kell szépen válni.

Babánk?

Soha, semmikor nem mentek nélkülünk a gyerekeink egyik mamához se.

Már 8 és 5 évesek, most már elég nagyok hozzá. De a kicsi egyedül még most se megy, nem is igényli

“ Ha meg homlokegyenest különböznek a nevelési elvek, el kell szépen válni.”

Nem csak a vàlàs az egyetlen megoldás. Ahogy látom ez a legnépszerübb komment Itt a gyakorikerdeseken, de nem értek ezzel egyet. Lehet megbeszélni a helyzetet a férjjel, gondolom nem véletlenül csusszant be a gyerek.

Igazán az anyóssal sem a kérdezönek kellene viaskodnia. Elég harcolnia egy anyukânak a dackorszak kezdetén álló kisgyekerekkel, nem az ô feladata lenne megnevelni az anyósát.

15: ez a ló másik oldala, amikor a szülő kisajátítja a gyerekét. Nem is igényli… persze, mert esélyt sem kapott hogy igényelje.

Férjem első házasságából született gyerekei sem igényelték, hogy a nagyszülőkhöz menjenek, mert az anyjuk úgy nevelte őket, hogy azt érezték hogy nélküle lélegezni se tudnak. Ugyanezekhez a nagyszülőkhöz mind a mi közös lányunk, mint a férjem tesójáéknak a gyerekei kitörő örömmel mennek.

"De az apa se teheti meg azt, hogy az anya akarata nélkül elpaterolja a gyereket a nagyihoz.

Viheti magával, ha ő is megy. De harmadik személyre nem bízhatja, ha a feleség nem akarja.

Ha meg homlokegyenest különböznek a nevelési elvek, el kell szépen válni."

Ez így van, apa sem foghatja meg szombat reggel anyuka akarata ellenére a gyereket, hogy viszi az anyjához, én nem is mondtam ilyet. Csak azt, hogy anyuka nem tilthatja el a nagyitól a gyereket egyöntetűen, ahogy itt sokan beállítják, hogy ő gyereke, ő dönt.

Ketten döntenek. És abban sem értek amúgy egyet, hogy eltérő nevelési elvek esetén el kell válni, mert szerintem nincs két olyan ember, aki mindenben(!)egyetért a gyerek kapcsán, vagy bármiben, ilyen hülyeséget, hogy váljunk el, mert anyuka nem engedi a tévét, apuka meg igen, ugyan már...

Tudni kell kompromisszumot hozni, átgondolni, mennyire éri meg apróságon balhézni és összeveszni. Mármint most érted, anyuka azt mondja majd, a gyerek nem mehet a nagyihoz, mert az bekapcsolja a tévét? Erre apuka mondja majd, hogy a te anyádhoz sem mehet, mert ő meg xy(itt lehet bármi, ami meg apukának nem tetszik). És akkor ez így megy a végtelenségig, hogy ilyen piszlicsáré dolgokon veszekednek majd, ez megéri?

Anyukának pl. megéri emiatt elválni és egyedülálló anyukává válni? Majd sz*rul élnek, segítség nélkül, stresszben, de legalább nem néz mesét Jolika.

Szóval érted, mindkét félnek tudni kell elfogadni és tolerálni azt, hogy a másiknak más nézetei vannak. Amúgy is anyuka dönt 90%-ban, tekintve, hogy vele van a gyerek, akkor azt miért nem lehet elfogadni, hogy apukának meg megfelel, ha az anyjánál mesét néz a gyerek?