Elhízott kamasz gyerek??

Ne vedd el a kaját, de egyen egészségesebb alternatívát.

Sok zöldség és hús, kevés krumpli, rizs, lisztes dolgok. Olaj helyett legyen sütőben/air fryerben sütve a kaja. CH-csökkentett pékáruk, minimális nasizás, nulla cukros üdítő. Kb mindenből van már zero és finomak is, de persze a legjobb az lenne, ha főleg vizet inna (és sokat). Mozogni meg muszáj, és biztos vagyok benne, hogy találna legalább 1 olyan sportot vagy mozgásformát, amit szívesen csinálna. Ha nem szereti a labdás sportokat, akkor kocogjon, ha azt se, akkor ússzon, ha azt se, akkor másszon falat, ha az se, akkor valami küzdősport, stb...valami csak van. Ha meg végképp nemet mond mindenre, akkor jönne nálam az, hogy 0 számítógép, tablet, telefon, miegyéb. Persze, nyári szünet van, kell a döglés is, de ha már az egészségét veszélyezteti, akkor ez nem vita tárgya.

A túlevés (meg általában az étkezési zavar) lelki eredetű. A stressz miatti szorongását evésbe fojtják.

Pszichológusra lenne szükség, mellette dietetikustól táplálkozási tippek.

A piszkálás, csesztetés családon belül kontraproduktív. Esetleg átcsaphat az ellenkezőjébe, koplalásba.

A túlevés sokszor mentális probléma, azaz lelki eredetű. Ki kéne deríteni mi az oka ennek, és azt megprobálni kezelni , vigyétek pszichologushoz.

Nálam is ez volt az elhízás hátterében kisgyerekkoromtól, de nem kezelték, mindenki csak bántott, beszólogatott, amire mégjobban magamba fordultam és ettem, mert az megvigasztalt.

Sokáig egyáltalán nem volt tudatos, gyerekkori trauma után ezt tanultam meg, hogy ha szomorú voltam, enni adtak, amitől jobban éreztem magam.

Emiatt kialakult egy egészségtelen érzelmi kaocsolatom az evéssel, ami rossz szokássá, majd ételfüggőséggé vált.

Nekem már javában felnőttként, dietikus segített az étrendben, mozgásban, és abban is, hogy a túlevés mögötti lelki sérüléseket is fel kell ismerni, meg kell érteni honnan jöttek ezek a rossz szokások, az érzelmi evés miért alakult ki nálam, és hogy meg kell tanulnom újra különbséget tenni érzelmi és fizikai éhség között.

Sokszor próbáltam előtte is " csak" lefogyni, de önmagában ez nem ment. Mikor már sokkal többet figyeltem az érzelmi evésre tudatosan, onnantól minden más lett. Sikerült lefogyni, amit azelőtt soha, és tartom is már egy ideje, ugyanúgy odafigyelve magamra mindenféle szempontból.

Inkább arra keress választ, miért alakult ez ki nála. Mindig ilyen volt? Vagy a kamaszkorral kezdődött?

Miket esztek 1 nap, miket eszik a család álatalában. A fiad magának veszi a nasit?-vagy te biztisítod neki?