Kisbabás barátnőnél meddig tolerálnátok ezt? Túl sokat akarnék azzal, hogy 2-3 hetente csináljunk valamit?

"hogy akinek nincs hetente-kéthetente pár szabad órája, az hazudik"

Arra van ideje, amire akar.

Rád nem akar szánni.

Ennyi, észre kell ezt venni.

"Volt már, hogy úgy éreztem, jobb elengedni és ezt mondtam is neki."

Nem kell megbeszélni. Az elengedés az, hogy szó szerint elengeded.

Nem elemezgeted a helyzetet, nem követelsz magyarázatot, nem is adsz teret a vitának, hanem szimplán veszed a lapot és nem keresed többé.

Ha esetleg valamikor meggondolná magát is neki kell lépnie.

Egyébként a többségnek irritáló egy ilyen tapadós barát. Van egy fontossági sorrend. A párkapcsolat elé nem kerülhet semmilyen barát. Ahogy a saját gyerek elé sem. Velük tervezi leélni az életét, nem veled.

A kérdésed alapján még jöttem volna azzal, hogy hát igen, azért baba mellett nehéz tervezni, blabla... és ezt komolyan így is gondolom. De a kifejtés alapján megváltozott a véleményem. :)

Anyaként ki tudom jelenteni, hogy baromi nagy kötöttség és olykor baromi kiszámíthatatlan (fogzás, szepa, nem tudom), de ha valakire szeretnék egy-két órát szánni, akkor szánok. Pl. ha már tortával készültem, de elfáradtam, mit tudom én, akkor meddig tart rákérdezni, hogyha valóban fel szeretnélek köszönteni, vagy időt szeretnék rád szakítani, hogy tudom, hogy mást ígértem és bunkóság, de mi lenne, ha inkább te jönnél át egy órácskára? Na bumm... Szóval ezek olyan dolgok, ahol a gyerek szerintem is már csak kifogás.

Én is elengedném ezt. Nem neheztelve, lezárva, átrágva, összeveszve, csak szépen csendben... Ha egyszer akar, felőlem még nyitva a kapu, visszatérhet, de részemről az erölködést befejeztem. Volt ilyen barátnőm, amikor bepasizott, 4 évre eltűnt. Már komolyan azt éreztem, hogy zaklatom, így kb. fél év után úgy döntöttem elengedem. 4 év után babát vártak, megkeresett, találkoztunk és ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Azóta újabb 4 év eltelt, a legjobb barátnőm lett ismét. Van amikor eltűnik egy pár hétre és van amikor én tűnök el pár hétre, de akkor is tudom, hogyha baj lenne, azonnal mellettem lenne, ahogy én is mellette. Nem neheztelek rá a kihagyott 4 év miatt egyáltalán. Örülök, hogy újra egymásra találtunk.

Egyetértek azokkal, akik szerint el kell ezt engedni.

"Volt már, hogy úgy éreztem, jobb elengedni és ezt mondtam is neki.

Akkor jött az, hogy ő mennyire szeret, ugyanúgy számíthatok rá, mint régen és itt van, ha kell."

Itt szerintem is hibáztál: ha úgy érezted, hogy eltávolodott, de erről, illetve ennek az okáról nem tartotta fontosnak, hogy szót ejtsen neked, akkor miért gondoltad, hogy majd akkor lesz őszinte, ha "hisztizel" egy sort (ezt nem bántásból írom, csak nem találtam jobb szót 🙂)? Nyilván leterelt akkor is.

Ne erőltesd a találkozást ezután, meg úgy általában a kapcsolatot sem, keressen ő, ha hiányzol neki.

Írom ezt annak fényében, hogy egyedül nevelem a 21 hónapos fiamat, és annyiszor találkozunk a barátnőimmel, ahányszor szeretnénk, mindig találunk rá módot és alkalmat.

Ja, és ilyen indokokkal sosem mondanék le megbeszélt programot, maximum ha a babával/gyerekkel van valami (baleset, betegség, nemalvás stb.), a saját nyűgjeimet/lustaságom benyelném, azt a kis időt kibírom és kész. Amit a te barátnőd csinált, az nálam már a bunkóság kategória.

Nekem is elveszett az összes régi kapcsolatom évekre vagy örökre az anyasággal (igaz, költöztünk is).

Szerintem nem tudod, hogy ő miben van. Nem érdemes általánosítani, mert simán lehet olya helyzetben és állapotban amibe nem fér bele a barátnőzés.

A lemondások gázok, de nem az van mögötte hogy próbálni megfelelni az elvárásaidnak?

Fejfájás sztori - lehet hogy migrénes. Migrénes rohammal pl nem lehet színházba menni, szóval ezt is mérlegelni kell.

A szülinapos sztori az csúnyán néz ki, érdemes lenne átbeszélni.

Olyan programokat nem próbaltok ami kisgyerekes? Közös séta ilyesmi? Baba mellől csak kevesen tudnak eljárkálni.

24!

A 11. választ olvastad?

Saját magamból kiindulva el tudom képzelni, hogy a gyerek miatt ennyire szét van esve. Bizonyos típusú programok nem mennek.

Azt nyugodtan mondhatod neki, hogy te így nem szeretnél alkalmazkodni. Nem szervezel át miatta semmit, ha ad-hoc sikerül találkozni, az szuper. Ha közel laktok, ajánld fel neki, hogy ha szól ha mondjuk sétálni indulnak, te meg pont ráérsz, akkor csatlakozol.

Az nem jelent semmit, hogy más anyuka ikrek mellett is mennyire megoldja. Nem mindenki képes egyforma ügyesen megszervezni az életét. Plusz a gyerekek habitusa is nagyon eltérő.

Gyerek előtt azt gondoltam, mindent könnyedén megoldok, utazgatás, barátok, mindenre lesz időm, csak jó szervezés kérdése.

Megérkezett az én csodálatos, többemberes kisbabám és már az siker, ha el tudok menni wc-re. Nem vicc, vannak babák, akik elképesztő nagy figyelmet igényelnek. Lehet a barátnőd babája is pont ilyen. Ettől függetlenül nagyon gáz mindent az utolsó utáni pillanatban lemondani, jobb, ha az ember inkább nem ígér meg semmit.

Én nagyon rossz barát lettem szülés óta, semmi időm senkire, persze biztos én is hibázok és sokkal ügyesebben is lehetne szervezni az életet.

25. Most olvastam csak a kommenteket, azok tényleg árnyalják a képet. Nekem egy kicsit gyermeteg a kérdező. Tény, hogy emellett kedves és ragaszkodó, de valahogy én is úgy érzem, hogy frusztrálódnék egy ilyen barátnőtől, aki egy csecsemős anyukától folyton azt kéri számon, hogy őt mért nem szórakoztatja (az is az ő szórakozása ha àtmegy hozzá filmezni, mert egy vendéget fogadni, baba mellett glédába vágni a házát, átírni a napirendet, eltolni a házimunkát is teher).

Szerintem valahol észre kellett volna vennie hogy a másiknak ez a kapcsolat most nem fér bele, és felhagyni a nyúzásával. Aztán vagy megpróbalja 1-2 év múlva vagy nem.

Az én sportolós barátnőmmel is évekig alig beszéltünk (igaz pár évre külföldre ment), aztán évi 1-2× eljött hozzám, most meg hetente találkozunk hogy nagyobbak a gyerekek.

Nekem valaki hetente írogatna és tőlem várná, hogy pótolgassam a lyukakat a szelfjén, én biztos lepattintanám. Mondjuk ahogy én pattintok, azt meg szokták érteni. Ez nem szép, hogy nem őszinte az anyuka-barátnő.

28# Nem vagyunk egyformák. Nekem pl. sosem kellett letehetetlen baba mellett "glédába vágni" a házat baba mellett, meg átszervezni a napirendet, házimunkát, ha átugrott a barátnőm (és nem is tettem volna, letehetetlen baba mellett örültem, hogy lyuk van a hátsómon). Ő pedig nem azért jött, hogy ellenőrizze mennyire porosak a polcok.

Csomószor hozott valami kaját, desszertet, vagy üccsit, amit tudja, hogy szeretek, hogy legyen egy kis energiám, próbált kedveskedni, átvenni a babát. Felajánlotta, hogy segít a házimunkában, de olyan is volt egyszer, hogy elmentek sétálni a lányommal, amíg én pihentem egy kicsit.

Ha pedig nem vágytam máshova (pl. színház, vagy szülinapozás), akkor megmondtam volna, hogy bocs, de most ez nem fér bele, az energiáim végesek. Megkérem a férjemet, hogy hozzon pár szelet sütit és ha jön a barátnőm, felköszöntjük. Igen, nálunk is egyoldalú barátság lett, ő jött 90%-ban, de nálunk ez soha nem okozott gondot. Ezért is nehéz diskurálni egy témáról, mert a kérdező helyében én ezt a "barátnőt" már rég elengedtem volna, olyan "barátnőt" meg valóban nem láttam volna szívesen eleinte, akiket "vendégül kell látni".