Kisbabás barátnőnél meddig tolerálnátok ezt? Túl sokat akarnék azzal, hogy 2-3 hetente csináljunk valamit?
Ő volt a legjobb barátnőm 18 éves korom óta (27-28 évesek vagyunk).
Nem olyan barátság volt a miénk, hogy kéthétben egyszer beszéltünk, hanem egész nap, kisebb-nagyobb megszakításokkal üzengettünk a másiknak, gyakran találkoztunk, szerveztünk programokat, vagy csak úgy átmentünk a másikhoz. Ez akkor is így volt, ha valamelyikünk, vagy épp mindkettőnk kapcsolatban volt.
Van egy babája, 11 hónapos.
Ebben a 11 hónapban négyszer találkoztunk, egyszer véletlenül, egyszer pedig babalátogató miatt.
Bárhová hívom, vagy nem jó neki, vagy utolsó pillanatban mondja le. Például megbeszéljük, hogy megyünk színházba, az előadás előtt 40 perccel ír, hogy mégsem jön, mert fáj a feje. Vagy ebédet beszélünk, várok rá egy órát, aztán délután ír, hogy ja, lemerült a telefonja és elfelejtette, hogy ma találkozunk.
Vagy volt a szülinapom, mondta, hogy majd szeretne jönni felköszönteni, süt tortát is. Meglepett, de örültem neki, így szerveztem mindenkit magam körül, hogy azon a délután, mikor mondta, hogy jönne, szabad legyek. A párom későbbre is rakta a vacsoránkat. Majd a barátnőm írt, hogy inkább este jönne, oké, vacsorát átraktuk másnap estére. Este 7-kor kérdeztem, hogy mizu, erre 8-kor írt, hogy jaj nagyon elfáradt aznap a sütésben, meg játszótéren is voltak ismerősökkel, tiszta por és homok, ő ma már nem jön, inkább majd holnap. Írtam erre, hogy a holnap délután nem jó, mert dolgozom, este pedig vacsorázni megyek. Annyit írt, hogy hát akkor ő mit csináljon most, nyaljon sót?!
És nem akarok önzőnek, gyerekgyűlölőnek tűnni, biztos nehéz kisbabával az élet. De más babás barátnőm is van, ikrekkel és ő mondta, hogy akinek nincs hetente-kéthetente pár szabad órája, az hazudik. Főleg úgy, hogy a fent említett barátnőmnek az anyósa és anyukája is segít mindenben, hetente többször. A férje is home office dolgozik a hét felében.
Próbáltam vele beszélni erről, akkor lekiabált, hogy nekem nincs fogalmam a felnőtt életről, menjek el 8-10 órába dolgozni rendesen és majd akkor nem lesz időm és energiám őt számon kérni, hogy miért nem találkozunk hetente, meg keressek magamnak hobbit.
Csak pl. arra mindig van idő, hogy a férje focimeccsein üljön egész vasárnap (hobbiból, egy zs kategóriás vidéki csapatban játszik). Vagy, hogy anyóspajtásnál rendezze a kertet egész hétvégén, vagy a sógornővel menjenek buliba.
Vagy tényleg én vagyok az, aki irreális dolgot szeretne azzal, hogy havonta egyszer fussunk össze, mondjuk egy sütire, vagy ebédre?
válasza: válasza:Azt gondolom, hogy sok mindent meg lehet érteni, tolerálni; de az a tortás történet már sok lenne számomra is. Mármint hogy süt tortát, aztán mégsem megy.
Szerintem ez a nem akarásnak nyögés a vége esete...
Én nem keresném, majd ha számára fontos ez a kapcsolat, akkor keres.
Szerintem.
válasza:Igen, meg nekem ezek az utolsópillanatos lemondások is olyanok, hogy helyzettől függnek.
Pl. ha olyan barátnőmmel találkoznék, akivel amúgy hetente többször is összefutunk, úgy, ahogy belefér. De ha olyannal, akit már akkor 3 hónapja nem is láttam, akkor beveszem azt az Advilt és iszom két pohár vizet, hogy elmúljon a fejfájásom és tudjak menni a színházba.
Plusz a szülinapi dolognál az is kiderült utólag, hogy a párom által szervezett "vacsora" igazából egy meglepetés utazás volt. Így az első éjszakánk elúszott, mert a dátumon módosítani nem tudott úgy, hogy az első estét lemondja.
válasza:Az írásod utolsó szakaszából kiderül hogy ez a barátnő már annyira nem akar téged barátnőnek. Talált magának más társaságot akivel jobban egyezik a realitásuk. Egyébként érthető hogy bánt téged ez illetve nem is szép dolog egyáltalán tőle ez, azonban én is atereztem hogy miután gyerekem lett a gyerkőc nélküli barátokkal nehezebben találtam meg a közös hangot. Főleg amíg otthon voltam nem dolgoztam. Mióta újra dolgozom jobb a helyzet de isten igazából kikoptunk egymás életéből.
De ez 1000 más dolog miatt megeshet hogy 2 ember valósága eltér egymástól egy idő után. Iskola, munkaheky váltás, költözés, gyerek szülés stb. miatt.
Én a helyedben elkezdenem szepen lassan elengedni ezt a barátságot. :) minél görcsösebben ragaszkodsz annál rosszabb lesz. Meg az is lehet hogy visszatalaltok egymáshoz.
Tényleg nincs gyerekem.
De van barátnőm, akinek van, 2 is. Ő mondta, hogy pár szabad órája mindig van az embernek, ha akarja. Ikrek mellett is találkozni tudunk rendszeresen vele, van, hogy annyira, amíg elkísérem sétálni, vagy játszótérre, de akkor is találkozunk, beszélgetünk.
Plusz, mint írtam, arra van idő, hogy minden vasárnap a lelátón üljenek a férje focija miatt. Akkor nem jön közbe semmi, nincs fejfájás, nincs fáradtság.
Vagy panaszkodik, hogy nincs ideje és fáradt, utána látom, hogy X szórakozóhelyen van a sógornővel.
Volt már, hogy úgy éreztem, jobb elengedni és ezt mondtam is neki.
Akkor jött az, hogy ő mennyire szeret, ugyanúgy számíthatok rá, mint régen és itt van, ha kell.
Vagy pl. a szülinapos esetnél is megsértődött, hogy ő készült, tortát sütött és nem igaz, hogy nincs szabad 2 órám másnap, hogy lejöjjön.
Párom szerint olyanok vagyunk, mint egy toxikus kapcsolat, ami nem tesz jót, de nem zárjuk le.
válasza: válasza: válasza:Ezeket simán úgy hívják hogy sz@r barátnő. Gyerek nélkül is azok, csak addig általában kiveszi a kapcsolatból, ami neki kell, így nem derül ki. Amikor már családja lesz, nem akar kivenni semmit, erre jó kifogás a gyerek.
Nálam pont fordítva van. Még csak most vagyok terhes, de már rá kellett jönnöm, hogy egy barátnőm sincs. Egész addig voltam fontos, amíg nekik kellett valami. Most hogy veszélyeztetett terhesen, mozgásképtelenül nem túl hasznos és nekem lett volna szükségem segítségre, eltűnt az összes, mint a kámfor. De ne aggódjak, minden rendben lesz. Ja, lehet, de nem rajtuk múlik, az biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!