Kisbabás barátnőnél meddig tolerálnátok ezt? Túl sokat akarnék azzal, hogy 2-3 hetente csináljunk valamit?
Ő volt a legjobb barátnőm 18 éves korom óta (27-28 évesek vagyunk).
Nem olyan barátság volt a miénk, hogy kéthétben egyszer beszéltünk, hanem egész nap, kisebb-nagyobb megszakításokkal üzengettünk a másiknak, gyakran találkoztunk, szerveztünk programokat, vagy csak úgy átmentünk a másikhoz. Ez akkor is így volt, ha valamelyikünk, vagy épp mindkettőnk kapcsolatban volt.
Van egy babája, 11 hónapos.
Ebben a 11 hónapban négyszer találkoztunk, egyszer véletlenül, egyszer pedig babalátogató miatt.
Bárhová hívom, vagy nem jó neki, vagy utolsó pillanatban mondja le. Például megbeszéljük, hogy megyünk színházba, az előadás előtt 40 perccel ír, hogy mégsem jön, mert fáj a feje. Vagy ebédet beszélünk, várok rá egy órát, aztán délután ír, hogy ja, lemerült a telefonja és elfelejtette, hogy ma találkozunk.
Vagy volt a szülinapom, mondta, hogy majd szeretne jönni felköszönteni, süt tortát is. Meglepett, de örültem neki, így szerveztem mindenkit magam körül, hogy azon a délután, mikor mondta, hogy jönne, szabad legyek. A párom későbbre is rakta a vacsoránkat. Majd a barátnőm írt, hogy inkább este jönne, oké, vacsorát átraktuk másnap estére. Este 7-kor kérdeztem, hogy mizu, erre 8-kor írt, hogy jaj nagyon elfáradt aznap a sütésben, meg játszótéren is voltak ismerősökkel, tiszta por és homok, ő ma már nem jön, inkább majd holnap. Írtam erre, hogy a holnap délután nem jó, mert dolgozom, este pedig vacsorázni megyek. Annyit írt, hogy hát akkor ő mit csináljon most, nyaljon sót?!
És nem akarok önzőnek, gyerekgyűlölőnek tűnni, biztos nehéz kisbabával az élet. De más babás barátnőm is van, ikrekkel és ő mondta, hogy akinek nincs hetente-kéthetente pár szabad órája, az hazudik. Főleg úgy, hogy a fent említett barátnőmnek az anyósa és anyukája is segít mindenben, hetente többször. A férje is home office dolgozik a hét felében.
Próbáltam vele beszélni erről, akkor lekiabált, hogy nekem nincs fogalmam a felnőtt életről, menjek el 8-10 órába dolgozni rendesen és majd akkor nem lesz időm és energiám őt számon kérni, hogy miért nem találkozunk hetente, meg keressek magamnak hobbit.
Csak pl. arra mindig van idő, hogy a férje focimeccsein üljön egész vasárnap (hobbiból, egy zs kategóriás vidéki csapatban játszik). Vagy, hogy anyóspajtásnál rendezze a kertet egész hétvégén, vagy a sógornővel menjenek buliba.
Vagy tényleg én vagyok az, aki irreális dolgot szeretne azzal, hogy havonta egyszer fussunk össze, mondjuk egy sütire, vagy ebédre?
De épp ez az, hogy én pl. a másik barátnőmhöz úgy is mentem, amikor még a babák picik voltak és nem nagyon ment/mentek sehová. A babák aludtak mellettünk, mi beszélgettünk, filmeztünk. Vagy én babáztam, ő addig elment tusolni, hajat mosni, vagy épp aludni.
Szóval nem ragaszkodom ilyen kimenős, kiöltözős programokhoz egyáltalán. De a fenti barátnőm még magukhoz sem hívott egyszer sem.
"a férje focimeccsein üljön egész vasárnap"
És miért nem mész TE vele? Ha tudod mikor van a meccs, menj el rá. Ne haragudj, de a többi válaszolóval ellentétben, 3 gyerek anyjaként, én sem értem mindig oda a barátaimhoz, sőt...de jöttek ők hozzám.
Nálad mit hallunk csak? Menjen a 11 hónapos gyerek mellett tortázni veled, meg színházba...
És igen, volt hogy a sógórnőmmel elmentem valahova együtt én is, de a gyerekkori barátomhoz meg nem jutottam el. Már nagyok a gyerekeim, de a barátaim ugyanúgy maradtak, nem ennyin múlott semmi.
Nem akar veled barátkozni, engedd ezt el.Nem kell semmi körítés meg semmi, egyszerűen zárd le,és ne is keresd.Szerintem tényleg más világba éltek, vagy megbántottad valamivel,és ő sem tudja,hogy mit akar vagy hogy kommunikálja ezt.
Különben meg fáradság és fáradság között is van különbség,mert annak ellenére hogy utálom a meccset, ha 2 pihenés között kell választanom, hogy meccsen ülök,és 2 órán át nézek ki a fejemből és nem szól hozzám senki, vagy beszélgetni/trécselni kell valakivel még órákat, hát bocs de én is a meccset választanám.El sem tudod képzelni, hogy agyilag milyen fárasztó egy gyerek.Tudom,hogy gyerektelenként hatalmas buli a pizsmaparti,meg a csevely,meg az esti borozás, de anyaként a legtöbb nő arra vágyik, hogy csak csendben egyedül nézzen ki a fejéből, és senki sem szóljon hozzá.
Nincs baj egyikőtökkel sem,csak más világba kerültetek.Ennyi.Majd lesznek új barátaid.
Ezután a közel 1 év után, nem gondolom, hogy hívatlanul kéne odaállítanom bárhová.
Főleg, hogy itt a feleségeken/barátnőkön kívül nem nagyon szokott más megfordulni.
Nem azzal van a gond, hogy nem ér ide.
Hanem, hogy erről nem szól, mert lemerül a telefon, mert koszos és fáradt stb.
"Nálad mit hallunk csak? Menjen a 11 hónapos gyerek mellett tortázni veled, meg színházba..."
11. kommentem:
"Szóval nem ragaszkodom ilyen kimenős, kiöltözős programokhoz egyáltalán. De a fenti barátnőm még magukhoz sem hívott egyszer sem."
+ a torta és a színház is az ő ötlete volt...
7. kommentem:
Volt már, hogy úgy éreztem, jobb elengedni és ezt mondtam is neki.
Akkor jött az, hogy ő mennyire szeret, ugyanúgy számíthatok rá, mint régen és itt van, ha kell.
Vagy pl. a szülinapos esetnél is megsértődött, hogy ő készült, tortát sütött és nem igaz, hogy nincs szabad 2 órám másnap, hogy lejöjjön.
A beszélgetéseink abból állnak, hogy én írogatok állandóan, érdeklődöm, mesélem a saját dolgaimat, ő meg nagyritkán válaszol. Vagy ha kellene neki valami, akkor írogat még egy ideig, hogy ne legyen feltűnő a kérése.
Telefonon nem beszélünk már, mert sosem vette fel, aztán mire visszahívott 1-2 nap múlva, már nem volt aktuális.
Közös témánk lenne, de kicsit úgy érzem magam sokszor, mintha lenne egy srác, aki nem érdeklődik irántam, de én teperek, hátha észrevesz.
Szerintem engedd el ez nem igazi barátság. A barátság kölcsönösségen alapul és a leírásod alapján egyetértek a pároddal. Toxikus ez a kapcsolat és ez nem barátság már.
Nálam fordított a helyzet. Én szültem és három azt hittem igaz barátnőm van, mind lelépett. Nem könnyű, de én szerveztem úgy, hogy legyen idő a barátokra mégis csak süketelést kaptam. Kettő egyszer sem jött 8 hónap alatt egy pedig kétszer, de az is olyan volt, hogy 10 perc után le is lépett. Másodszor azzal a dumával, hogy nem mosolyog rá a baba. Hát 10 perc alatt nem tudom mit várt és úgy, hogy hónapok óta nem látta. Sorohatnám, de nem akarom csak azt akarom írni, hogy logikusan gondold át és látni fogod, hogy itt nem veled van a baj, hanem vele.
Szerintem engedd el. A leírásból ez már nem akar veled foglalkozni. És nem úgy tűnik, hogy a gyereke miatt.
Egyébként vannak ilyenek, akik házasság, gyerek után ignorálják a régi barátokat. Én a 2. Ilyen átlátszó kamu duma utan már nem is kerestem az illetőt többet. Illetve olyan is volt, hogy miután én elsőként a bandából megházasodtam, kizártak minden találkozásból, ignoráltak, volt aki tiltott is, pedig én kerestem őket. Mikor láttam hogy szimplán nélkülem talalkoztak, megértettem, hogy kirekesztettek mert ők szinglik én meg házas lettem. Elfogadtam és kész. Már leszarom őket, pedig volt amelyik pár évvel később probált velem kapcsolatba lépni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!