3 kicsivel egyedül maradtam, hogyan tovább? Van bármi esélyem a normális, önálló életre még?

5 és 2 évesek a fiúk, 4 hónapos a kislányunk.

A férjem pénteken azzal jött haza, hogy szerelmes és nem akarja tovább húzni az időt, elköltözik. Ezt 2 percben elmondta, utána lezártnak tekintette és ment pakolni... Én kérdeztem, hogy ez mégis mi?

Mondta, hogy megismert valakit, úgy érez iránta, ahogy irántam soha, képtelen másra gondolni egész nap, egyszerűen gyűlöl már itthon lenni velünk, attól is ideges, ha indulnia kell haza. Jött azzal, hogy ez nem az én hibám, nem tehetek róla, ezzel nekem is jót akar.

Azóta úgy érzem magam, mint aki lebénult. Teszem a dolgom, ellátom a gyerekeket, de érzem, hogy az agyam egy része érzéketlen, mintha nem fogná fel, mi történt.

Főleg úgy, hogy a harmadik babát ő akarta, győzködött hónapokon át.

Igen, fáradtabbak voltunk három gyerekkel, főleg, hogy a két kicsi alvása katasztrófa egyelőre, de nem éreztem, hogy ekkora lenne a probléma.

Azt sem tudom, ha ekkora a szerelem, ez mikor kezdődhetett?

Fogalmam sincs, hogyan oldom meg az életünket, mindennapjainkat így, egyedül. Most itt a nyári szünet, így valamivel könnyebb, de ősztől nem tudom, mi lesz. Anyukámék mondták, hogy segítenek bármiben, ő fel is ajánlotta, hogy leköltözik hozzánk, de ezt egyelőre még nem szeretném.