Egy Anyának, bármilyen rossz állapotban is van, akkor is a gyermeke mellett a helye?

Kíváncsi lennék a véleményetekre. Pár hete történt ez a helyzet, de még mindig emészt egy kicsit.

Végre hazatérhettem a kórházból 5 nap után egy műtét után. Sajnos még aznap este a 3 éves kisfiam nagyon belázasodott (39,5 fok) és olyan volt mintha rázná a hideg, reszketett. Nagyon megijedtünk, ezért a férjem bevitte (neki van jogosítványa) éjfél körül az ügyeletre a kórházba. Én nem mentem, mert az orvos a lelkemre kötötte, hogy kíméljem magam, csak feküdjek, vigyázzak a frissen műtött sebre, nehogy felszakadjon, mert akkor újra kell műteni, varrni és újra 5 napig kórházban kell maradnom.

Szerencsére a kisfiamnak lement a láza szinte rögtön a gyógyszerektől, de benntartották megfigyelésen még másnap is és a férjem vele maradt. A férjem másnap hívta az anyósomat, hogy legyen szíves bevinni nekik tiszta ruhát, egy kis kaját. Anyósom ki volt akadva, hogy ő ugyan nem visz, épp most találkozik a barátnőivel. Tudta nagyon jól az anyós, hogy én akkor jöttem haza a kórházból, de mondta, hogy oldjam meg én. Anyós szerint akármilyen pocsék állapotban van az Anyuka, akár még a halán is, akkor is a gyereke mellett a helye.

Férjem is nagyon kiakadt ezen a szituáción, nem is tartja azóta úgy a kapcsolatot az anyjával, mint korábban. Pont az anyja mondja azt, hogy az anyának a gyereke mellett a helye, holott ő se ment be a fiához és az unokájához a kórházba, hogy vigyen be nekik cuccokat. A szomszédunkat kellett megkérnem erre.

Nagyon rosszul esett, de az fáj a legjobban, hogy kicsit úgy érzem, hogy igaza van anyósnak, cserben hagytam a fiamat. Bár igaz az Apa is teljesértékű szülő és ő vele volt.