A férjem szeretné bekamerázni a lakást a babára hivatkozva. Érthető, ha ennek nem örülök?

#26

Akkor: nem mindenki áll haptákban, hogy fel tudja venni a telefont. A gyerek alhat vagy épp altathatom, nekem ne csörögjön a telefon.

Kétlem, hogy életbevágóval hívnak, ha mégis, azon sem ront, ha később veszem fel. Mert ha élethalál kérdése van, hívjon az illető magának segítséget.

Mi még azt sem telefonáltuk meg anyáméknak/anyóséknak este, hogy szülni megyek. Hadd aludjanak nyugodtan. Sejtésük sem volt, reggel pedig már megkaphatták a jó hírt. 🙂

Bakker én se mobilon élem az életem, de pont a gyerekek apukája volt az, akivel délután 4-ig csak azon keresztül tudtam kommunikálni, akár szóban, akár írásban. Tehát nem hagytam ott valahol fél napokra, mert tudtam, hogy valószínűleg fog írni, még ha csak annyit is, hogy mizu otthon. És én is szerettem volna, ha nem idegeskedik feleslegesen, ezért válaszoltam neki. Ha nem is egyből, mert mondjuk etettem vagy pelenkáztam a gyereket, akkor utána, de nem 3 óra múlva. Ahogy ő is válaszolt, ha én írtam neki. Szerintem ez elég alap dolog.

Írta valaki, hogy "ha ennyire aggódik, legyen otthon többet". Na EZ milyen már?? Figyelj szívem, van pofád napi 8 órát dolgozni és addig nem itthon lenni? Akkor én BOSSZÚBÓL nem írok neked vissza fél napig!! :D Hát ez nagyon legalja...

Mondom mindezt úgy, hogy a kamerákba én se mennék bele, de azért na. Ha én mentem el valahova hosszabb időre, és a férjem volt otthon a gyerekekkel, akkor én is qrvára elvártam, hogy ha írok neki, akkor szakítson már rám 2 percet amíg visszaír, hogy ne aggódjak.

30 éve még mobiltelefon se volt és mégis túlélték asszonyok és a férjek is, hogy 8 órán keresztül nem tudják egymásról, hogy mi van vele. Nemhogy kamerán kukkoljuk egymást.

Nem vagyok idős, de 12 évesen nekem még nem volt telefonom, vezetékesünk se volt, egyedül jártam haza, de a szüleim nem rokkantak bele az aggodalomba. Pedig ott nem egy felnőtt emberről volt szó, hanem egy 12 éves gyerekről. A barátnőmnek parázós anyja volt, neki a vezetékesről kellett felhívnia az anyját minden nap, amikor hazáért, én már azt is furának tartottam, de hogy egy felnőtt embert ellenőrizgessünk, ne már...

Szerintem ezen kár összeveszni. A (teljes ház) kamera láthatóan mindenki szerint gáz, az egymásra írogatatásnak meg van egy normális spektruma amin belül karakter és megegyezés kérdése.

Nálunk pl nem szokás vagy elvárás. A párom 24 órás műszakban "száguldozik" egy mentőautón. Én segítség nélkül egy kétévessel plusz terhesen is voltam otthon a lépcsős házunkban, de mi nem lógunk egymáson. Àltalában napi 1x azért vagy beszélünk vagy ráírunk egymásra, de ha délelőtt ez megvolt, akkor este már esetleges.

Ha a párom túlórázik, akkor az onnan derül ki, hogy nem ér haza időben (kb 2 óra késésnél már rácsörgök de én pl nem aggódom, csak kaja, logisztika miatt).

Én is 24ezek már néha, elmegyek reggel és aztán vagy tudok telefonálni vagy nem, volt hogy másnap délben hívott, hogy mikor érek haza, mert túlróraztam. Elhozta a gyerekeket du, este lefektette, az ember nem csörög bele a fürdetésbe/altatásba.

Nálunk ez a szokás, nem vagyunk aggódósak és egyikünk se szereti ha számonkérik, korlátozzák.

Nyilván ha van kedv, lehetőség, keressük egymást, küldünk vicces videót, de nem elvárás.

Nem is értem, hogy valaki a munkahelyén mért azzal foglalkozik hogy mit csinál otthon az asszony.

Igen, mindenki elájulhat, leeshet, meghalhat, de ennek nem lehet alárendelni az életet.

Viszont vannak aggódó emberek, egy részük traumatizálodott valamiben, szóval ha a két ember közt megegyezés van arról, hogy napi akárhányszor is beszélnek és ez jó nekik, akkor oké. De itt azért szerintem nem ez a helyzet.

#37

Én a helyedben próbálnám elérni, hogy elmenjen szakemberhez.

Én eddig 3x ájultam el a gyerekek mellett, de egyik sem tartott sokáig. Mivel hajlamos vagyok erre, mi a férjemmel úgy beszéltük meg, hogy ha kb 3 óránként nem reagálok üziben, akkor felhív. Ha azt se veszem fel, és sokáig nem hívom vissza, akkor hívja hozzám a közelben lakó rokont, vagy a szomszédot. Volt már, hogy órákig belemerültem valamibe, aztán elaludtam, a hívást sem hallottam, de amint megláttam, visszahívtam. Ez olyan 3 óra nem reagálás volt. (Férjem 12zik amúgy)

Ha meg érzem előre, a vészgomb be van állítva, ha épp a kezem ügyében van a telefon, őt, meg egy rokont értesít.

De már lazítottunk ezen amúgy, mert a nagyobb 5,5 éves, már képes lenne szólni a szomszédnak. Amikor 4 éves volt, akkor volt az egyik ájulásom, ösztönösen teljesen jól reagálta le, úgyhogy annyira nem féltem őket.

Viszont a bekamerázás így sem fordult meg a fejében... Nekem ez nagyon fura lenne.