A férjem szeretné bekamerázni a lakást a babára hivatkozva. Érthető, ha ennek nem örülök?

Szerintem itt nem a féltés az igazi ok. Csak abba van becsomagolva.

Ha ennyire aggódik, legyen otthon többet.

Ha távol van és baj van, mit tud onnan segíteni? Kb semmit.

A kamerázást nem engedném, nehogy már kukkoljon valaki a saját otthonomban.

Amúgy őt is érheti baj akárhol van.

Annyiba mennék bele max, hogy megígérem ő lesz az első akinek szólok ha baj van. Vagy kap 1 üzit délelőtt, egyet délután.

Amúgy milyen bajra számít folyton? Amiért ennyire ki van ha 2-3 órát nem hall felőled?

Hogy tud így a munkájára figyelni?

De ha tudod, hogy ilyen a férjed, akkor miért nem könnyíted meg a saját dolgodat,hogy mondjuk te hívod x időközönként.Vagy mikor elaludt a baba:Szia géza, pintyőke most aludt el,én is ledőlök,rezgőn van a teló,de semmi baj sincs.

Nem túl bonyolult,kommunikálni kéne.

Mi akkor kameráztattuk be a házat mikor sokat voltunk távol értsd 1-2-3 heteket sem voltunk otthon, még baba sem volt tervben. Azóta is működnek, én babával már nem utazgatok, de párom elmegy néha pár hétre és ha épp olyanja van ránknéz, látja mászni a folyosón, konyhában kajálni+ azt hogy mondjuk épp elmegyünk. Konkrétan a hálók nincsnek kamerázva, ott mozgásérzékelők vannak. Nekem már fel se tűnik, hogy fent vannak.

Viszont igazából ha épp olyanja van, hogy beszélni akar velem engem elér.

Ha meg ilyen parás volna erre külön figyelnék, mert én sem szeretek aggódni miatta, ő se aggódjon miattunk feleslegesen.

Én ezt nem tolerálnám, ahogy az indokolatlan rám írogatást se szívesen. Onnantól, hogy szóvá tenné, hogy 2 óra múlva válaszoltam, többet nem válaszolnék.

A kontrollálási kényszer (és annak szeretetnek való álcázása) nálam vörös posztó.

És egyetértek azzal aki szerint nem féltékeny ez, hanem egy jó kis leendő bántalmazás csírája.

Én nem engedném. Lehallgatni nem akar? Ez nagyon nagy túlzás és félelembe becsomagolt kontrollmánia.

Ez később csak rosszabb lesz.

Szerintem is kontrollálási kényszer, ahogy Derjaderja írja.

Mondjuk mi egymásnak rendszeresen küldtünk "állapotjelentést" a gyerekről, ha csak az egyikünk volt vele (mennyit evett, mit csinál, elaludt, felébredt, éppen hogyan cuki). Tökre volt igényem megosztani a férjemmel, és őt is nagyon érdekelte, szóval azt a részét értem, hogy a férjed nem veszi jó néven, Kérdező, hogy órákon át nem válaszolsz/írsz neki. (Amellett, hogy irigykedem is, hogy képes vagy nem folyton telefonozni a baba mellett, respect. Én nem voltam képes, folyton dokumentáltam, írásban és fotókkal is.)