Anyukák akik fiatalon szültetek,mikor kaptátok vissza a szabadságotokat? Mikor kezdtétek újra jól érezni magatokat a bőrötökben, párotokkal?

25 éves vagyok, 2 gyerekem van, két kislány, a legkisebb 3 hós a nagyobbik 3 éves.

Szeretem őket,akartam őket; mind a kettő tervezett baba volt. De nehéz anyának lenni, egész nap és minden nap a gyerekekkel vagyok, ha elmegyünk valahová egy sétára pl.sírás lesz a vége, így már nincs kedvem kimenni sem a házból, de idebent pedig bezárva érzem magam.

Nem tudunk elmenni randizni a férjemmel vagy vacsorázni egy étteremben, mert itt vannak a gyerekek, este fürdés, lefektetés. Még kicsik ezért ott hagyni a nagyszülőknél sem lehet őket mert valamelyik pláne a pici sírna utánnam.

Vannak ismerőseim akiknek nincs gyerekük; mert nem sikerült eddig vagy van aki még nem akar. Nem ez a fontos. Csak látom őket hogy nyugodtan elkészülnek; kicsipik magukat és oda mennek ahová akarnak; amikor jók esik én meg nem hagyhatom el a házat egy hatalmas nagy batyu nélkül. Már nem is esik jól senkinek hogy bárhová elmenjen velünk a gyerekek miatt. Mert valamelyik megéhezik, pelus csere stb.

Vannak napok amikor könyebb de most olyan napjaim vannak,hogy kiszabadulnák egy picit, együtt a párommal, ő is fáradt sokszor de azért még foglalkozik munka után a gyerekekkel míg én vacsorát főzök.

Nem bánom hogy anya lettem, szeretem a gyerekeim de most éppen kínlódok, és szeretnék szabadságot. Mikor jön vissza a szabadság amikor elmehetünk majd kettesbe valahová vagy a kiruccanásunk nem csak a bevásárlás lesz?