Te, aki még csak szülő vagy, milyen nagyszülő szeretnél lenni? Mennyire hasonló, mint a szüleid?

Nem leszek olyan nagyi, aki a gyereke helyett neveli a gyerekeit. Én se várom el ezt.

Nem, nem fér bele napi oviba hurcolás, se állandó betegápolás.

Konyhatündér most se vagyok. Anyósom szokott többet főzni, de igazából csak teher, mert más ízlés, más szokások.

Sütni is szokott. Az is olyan, hogy meglennénk nélküle. Gyerekek persze élvezik.

Elkényeztetés mértékkel.

Belepofizás? Hát, ha veszélyezteti a gyereket, azt valószínűleg nem tudnám szó nélkül hagyni. Főleg mozgásfejlődéssel, beszédfejlődéssel kapcsolatban, miután egyik gyerekem tartós beteg, így kényszerből kiműveltem magam. Szóval szar nagyi leszek.

Elképzelhetem, milyen nagymama leszek, de anyukaként is elképzeltem magam gyerektelenül, aztán mégsem vagyok olyan :D De mindenképpen szeretnék elérhető lenni az unokáknak, segíteni a lányaimnak, ahol tudok, ahogy tudok. Nyilván, ha ők úgy döntenek, hogy egyik Finnországban, másik Spanyolországban vállal gyereket meg házasodik meg minden, akkor nem tudok a mindennapjaik aktív segítője lenni, de szeretném akkor is, hogy azért legyen viszonylag rendszeres kapcsolatunk velük. Akár úgy is, igen, hogy én utazok hozzájuk, akár úgy, hogy ők jönnek hozzánk vendégségbe. Az, hogy egyszerre hány gyereket vállalok be egy hétvégére mondjuk, az függ attól is, hogy éppen hol lakunk, egy háromszobás panelben nem biztos, hogy örülnék 6 pulyának, de ha addigra már nagy, tágas kertesházban, nagy kerttel, játszótérrel vagyunk, akkor bőven jöhet oda akárhány gyerkőc. Az ilyen sapkás dologba biztos nem szólnék bele, én is csak akkor adok sapit a 3 évesre, ha nyávog, hogy fázik, ezt a harcot már évekkel ezelőtt elengedtem :D De ha pl 7 hónaposnak mézet akarna adni, akkor azért ha nem is beleszólnék, de rákérdeznék, hogy biztonságos-e, mert az én időmben még ez volt a mondás, hogy veszélyes, és hogy mi az aktuális ajánlás, gondolat ezzel kapcsolatban. Természetesen a szülők kérését tiszteletben tartanám, sosem kockáztatnám a kapcsolatunkat az egóm miatt, merthogy "én úgyis jobban tudom". Dehogy tudom, cserébe őket megbánthatom és eltaszíthatom magamtól, azt meg tuti nem szeretném.

Amúgy ilyen szempontból inkább anyósomra szeretnék hasonlítani, nem anyámra. Anyósom olyasmi, amit leírtam, normális, szeretetteljes, segít. Anyám meg évente kétszer jön látogatóba, hívni nem hív, ha mi megyünk, az is max egy ebéd nála és ennyi (200km-re lakik, +egy útlevélellenőrzős határ, ami kiszámíthatatlan, van, amikor 10 perc, de inkább 3-4-5 óra szokott lenni, két kicsi gyerekkel nem nagyon megyünk arrafelé, oldja meg ő, ha látni akar minket, neki határozottan egyszerűbb- de nem érdeklik túlzottan az unokák, így nem jön gyakrabban). Rá pl nem szeretnék hasonlítani.

De ki tudja, milyen öregasszony leszek :D Azért messze van még az idő, mire nagyszülővé válok, a nagyobb lányom is csak most lesz 4 éves, a kicsi meg még nincs 2, szóval azért van még legalább 20 évem (remélem :D ) erre felkészülni.

Amikor csak lehet, együtt akarnék lenni az unokáimmal. És persze folyton játszanék velük, meg mindenfelé vinném őket. De nekem a szüleim is ilyenek: ha unokákról van szó, akkor nincs fáradtság, nincs derékfájás, sem lábfájás, akkor csak UNOKÁZÁS van. :-)

A nevelésükbe lehetőleg nem szólnék bele, habár iszonyatos hibának tartom, ha nem olvasnak esti mesét a gyerekeknek. A menyemnek, vőmnek nem mondanám el a véleményemet, de a saját gyerekemet kérném, hogy ha a párja nem is, de ő mindenképpen olvasson esti mesét a gyerekeknek. De valahogy nehéz elképzelnem, hogy nem tennének ilyet. Annyira bennük van, hogy ez jó, ehhez ragaszkodnak ők is, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy felnőttként ne akarnák ugyanezt csinálni a saját gyerekeikkel.

A hozzátáplálásba meg az öltözködésbe nem szólnék bele.

Ha betegek lennének, akkor vigyáznék rájuk. Akkor is, ha van kockázata, hogy elkapom tőlük a vírust. Esetleg akkor maszkban lennék.

Elhoznám őket az oviból, ha kérik a szülők. Nálam aludhatnának, nálam lehetnének nyáron akármennyit. Akár egész nyáron is (feltéve, hogy én már nyugdíjas vagyok, nem dolgozom). Odaadó nagyszülő lennék, és ezt nem kihasználásnak élném meg, hanem lehetőségnek, hogy a tündéri kisunokáimmal tölthetem a napot. :-)

Nekem anyósom a tipikus nagymama, aki bármikor szívesen babázik (ha a távolság engedi), mindig rengeteg félét főz és agyonkényezteti az unokákat. Az én nagymamám is ilyen volt, szerintem ez tök szuper, de reálisan nézve én nem ez a típus vagyok. Inkább olyan leszek mint anyukám, aki nagyon szívesen unokázik, de csak ha ráér, sok egyéb programja van, járnak a párjával kirándulni, nyaralni, sportol és még dolgozik is egyébként.

Beleszólni én nem szeretnék nagymamáként a dolgokba, főleg hogy kisfiam van, nem fogok a jövőbeli menyemnek kéretlen tanácsokat adni.

Szeretnék az unokám életének az aktív résztvevője lenni, de a saját életemet is élni mellette. Ha szeretnének, persze aludhatnának is nálunk az unokák. Ha nem érnek rá a szülei, oviba is mennék érte, de azért nem 1 évig minden nap. Rengeteget főzni tuti nem fogok, nem vagyok egy nagy konyhatündér.

"Vagy neked ha oviba viszed a gyereked nincs életed mellette?"

A gyerekem. A gyerekem, akit ÉN vállaltam meg a másik szülője. Nem az unokám, akinek szintén van két szülője és nyilván nem kérdezték meg tőlem, akarok e unokat és ha igen, mikor. Felelős gyermekvallalasnak hívják az ilyesmit, amiben benne van az is, hogy a két SZÜLŐ oldja meg a gyerekkel kapcsolatos feladatokat. Nem a nagyszülő viszi egy évig óvodába a gyereket. De tőlem viheted, a te dolgod.