Van segítségetek a családban, a gyerek(ek) körül?
Lányom 2,5 éves, szeptember óta bölcsődébe jár. Alapvetően egészséges kislány, de mióta közösségbe jár, nagyon sokat beteg. Minden anyuka ismerősöm azt mondja, ez teljesen normális.
Ugyanakkor kiborító ez a helyzet. Én is visszatértem dolgozni, itthonról dolgozom, de mikor beteg a lányunk, képtelenség érdemi munkát végezni.
A férjem egy elég rugalmas helyen melózik, eljöhet bármikor home office-ba, így mikor a gyerek beteg (minden 2. vagy 3. héten beteg szokott lenni), ő eljön HO-ba, én pedig itthonról próbálok dolgozni, felváltva próbálunk dolgozni és vigyázni a gyerekre. Ennek annyi eredménye van, hogy ki éppen nem rúgnak minket, mert nem megyünk el havonta 1-2 hétre táppénzre, de olyankor egész nap kiabálunk egymással, mindenki tök stresszes, és nem tudunk jó munkát végezni, csak így ímmel-ámmal.
A férjem szülei több száz km-re laknak, az én szüleim közelebb, de nem igazán jó velük a viszonyom. Anyám egyszer jött át, hogy segít a lányom körül, egy óra múlva sírva ment el, mert elkezdett kiosztani, hogy nem jól nevelem a gyereket, meg a házasságomat sem jól csinálom, majd jól elhagy a férjem, majd jól meglátom, ő megmondta, hogy mit hogy kellene, magamra vessek, ha nem úgy csinálom a dolgaimat, ahogy szerinte kellene... Ez volt kb. egy éve.
Most már ott tartunk, hogy azt mondjuk a férjemmel, ez a helyzet a betegségekkel tarthatlan. Rá fogunk menni idegileg, a kapcsolatolunk is megsínyli, előbb utóbb valamelyikünk elveszítheti az állását, ha nem dolgozunk eleget vagy elég jól.
Ti mit tennétek? Vegyünk igénybe baby sittert, mikor beteg a gyerek? Talán ki tudnánk gazdálkodni. Egyáltalán vigyáznak beteg gyerekre? Mikor taknyos, köhög?
Adjak anyámnak még egy esélyt, hátha tudna jönni ezeken a napokon vigyázni a gyerekre, így mi tudnánk normálisan dolgozni?
Nektek van segítségetek? Bébiszitter vagy nagyszülő vagy más rokon? Ti hogy oldjátok meg ezeket a napokat, heteket?
válasza:Anyám nyugdíjas, 66 éves, jó egészségi állapotban van. Ő maga ajánlkozott anno, hogy jön segíteni az unoka körül, mikor megszületett. Én ettől sokáig elzárkóztam, mert úgy voltam vele, amit itt pár nagyon önérzetes válaszadó is ír, hogy magamnak szültem a gyereket, van apja meg anyja, a mi dolgunk, hogy ellássuk.
Plusz a gyerek kb. 2 éves koráig nem is lett volna el mással, csak velünk.
Plusz anyámmal nem felhőtlen a viszonyunk, mert én erős énhatárokat húzok már jó ideje, mert ő folyamatosan kontrollálni akart. Ez egy hosszú történet, nem is ez most a lényeg, de értem, hogy anyámnak miért olyan fontos, hogy beleszóljon az életembe (meg mindenki máséba is), mert sajnos nincs máshol sikerélménye, se házasságban, de munkában nem volt sikeres, és sokkal könnyebb más portáján sepregetni és dirigálni, mint a saját életében rendet vágni...
Na de mindegy. A lényeg, hogy sok konfliktus van mögöttünk. Ő jön, hogy beleszóljon az életembe, én pedig közlöm vele, hogy ezt nem engedem, és ha nem tud leállni, arra van az ajtó. Ettől függetlenül szeretjük egymást, az unokát is nagyon szereti, és nem szakítjuk meg a kapcsolatot. Ilyen küzdelmes az anya-lánya viszony, de fenntartjuk.
Mikor egy éve egyszer átjött, ketten voltunk itthon a gyerekkel. A gyerekem még matricaként rám volt tapadva, esélyem sem volt kikerülni anyám határátlépéseit, össze is vesztünk. Most viszont már 2,5 éves a lányom, szereti a nagyszüleit, most már el lenne vele/velük egy napot/délutánt. És így nekem sem kellene anyámmal harcolnom, nem lennénk összezárva.
Megkérdeztem pár napja, ha legközelebb beteg lesz a gyerek, mikor már nincs olyan vacakul (értelemszerűen lázas gyereket nem bízok senkire, én arról az állapotról beszélek, amikor már "csak" taknyos és köhög kicsit, de közösségbe még nem szeretném küldeni), átjönne-e segíteni. Vagy apámmal közösen. Nagyon örültek a felkérésnek, persze, jönnek szívesen, elviszik majd addig játszótérre, játszanak vele a nappaliban, stb.
Adunk ennek egy sanszot.
Amúgy teljesen igaza volt a fogorvos válaszolónak. Én ugyebár nyelvtanár vagyok. Ha hozzám járna a sok önérzetes válaszadó, és minden második héten lemondanám az órákat, vajon meddig tolerálnátok ezt?
Na mindegy. Adok anyámnak még egy sanszot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!