A kisgyerekek miért nem térnek ki az utcán?

Te miről beszélsz? A felnőttek se tudják 🤣

A külföldiek kisebb csordákban állják el a járdát. Úgy kell nekik könyörögni, hogy mozduljon meg, miközben, ha nem vak, akkor látja, hogy arra tartasz, tehát nyilván szeretnél elmenni, de csak áll tovább.

Másik, amikor ketten andalognak egymás mellett. Próbálod kikerülni, mert gyorsabban mennél, de csak akkor van esélyed, ha külön kérvényt nyújtasz be. Nem tudom, de én utálom, amikor a nyakamban lihegnek és automatikusan félreállok, mert érzem, hogy mögöttem van és sietne.

A kisgyerekektöl nem tudom, mit vársz. Persze, hogy nincs ilyen képességük.

Nem olyan jó a figyelmük.

De csak megerősíteni tudom az elsőt, sokan később se képesek erre. Mikor nagy pocakkal mentem egy elég széles járdán, jöttek szemben 20év körüliek, én már a falat sepertem a vállammal, meg is álltam, így is belém jött. És még ő volt felháborodva 🤣 És ez csak 1 eset a rengetegből.

Nem figyelnek, nem oda néznek, nem tudja felmérni. Van, aki képes rá, van, aki nem. Azért jószerivel megtanulják egy idő után.

A 4 évesemmel ez egy folyamatos küzdelem, mindig próbálom figyelmeztetni, hogy az út jobb oldalán menjen, figyeljen a többi gyalogosra, ne másoknak kelljen elugrálnia előle, húzódjon félre, engedjük el a babakocsikat, stb, de hát még kicsi. Egy az, hogy még nem tudja felmérni, hogy másoknak mi a szándéka, 4 évesen még abszolút énközpontú a gondolkodása, a felfogása, másrészt meg nem is tud egyszerre sokfelé koncentrálni. Rollerrel közlekedünk, ő arra figyel, hogy a kátyúkat kerülgesse a járdán, hogy megálljon az utca végében és körülnézzen, ne üsse el az autó, neki ez éppen pont elég ahhoz, hogy arra már ne maradjon kapacitása, hogy még a többi emberre is odafigyeljen. Folyamatosan tanítgatom, de hát ez idő, még sok-sok év, mire egyáltalán képes lesz rá magától, figyelmeztetés nélkül is úgy közlekedni, hogy az másoknak ne legyen soha útban.

És igen, ahogy írták mások, tök sokan vannak, akiknek ez a pont soha nem érkezik el az életében. Én viszonylag gyorsan gyaloglok, a halálom, amikor a banyatankos nénik tötyögnek a járda közepén, és nekik aztán pláne nem jut eszükbe kicsit is félrehúzódni, akár szembe jössz, akár nem. Nem egyszer kellett már a járdáról lerongyolnom a babakocsival, mert őméltóságainak túlságosan kényelmes volt a járda közepe, fel sem merült bennük, hogy akár egy kicsit arrébb is mehetne.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, annyi módosítással, hogy szerintem a kisgyerekeknek egyenesen jobban megy ez, mint sok kamasznak/felnőttnek/öregnek.

Lakótelepen szoktam futni, 10-ből 9 ember csak néz bambán és jön szembe a "kétszemélyes" járda kellős közepén stb...

A fiam 20 hónapos, nála örülnék, ha azt elérném egyelőre, hogy legalább a közlekedési iránya egyezzen meg az enyémmel, de mivel ez még nem megy, így kézenfogva sétálunk, tehát én húzom el az útból, ha kell.

Kíváncsi leszek, hogy magától mikor fog lehúzódni, szerintem nem lesz gond vele, mintha látnám a felismerést a szemében, hogy miért is kellett arrébb mennie, tehát az ok-okozat már szerintem megvan fejben 😀

De azt tapasztalom, hogy a 3-4 éves gyerekek már sokszor szépen kitérnek, ha a szülő erre megtanította őket, persze ehhez az kell, hogy észrevegyenek, hisz nekik még nem olyan összetett a figyelmük.

Az oregasszonyok meg konkrétan három lépésenként megállnak a járda közepén beszélgetni.

Mert a fontos pletykát Julika csak akkor hallja, ha Marika megáll a mondanivalója közben.

Oszt nem érdekli őket, hogy az ember egyedül van, gyerekkel van, babakocsival van.

Nem a kicsikkel van a baj, hanem a felnőtt agyhalottakkal.