Jogosan esik rosszul, hogy nem köszöntöttek fel anyák napján?

Nyáron lesz 3 éves a kisfiam, így nyilván semmit nem várok tőle, de az apjának eszébe sem jutott, hogy bármivel is felköszöntsön ma. Tényleg nem várok nagy dologra, egy firka amit átad a gyerek már tökéletesen boldoggá tett volna, vagy egy szál tulipán vagy bármi (2 sarokra lakunk egy virágárustól). A bölcsiben készítettek ajándékot a gyerekek (ő egyébként erre hivatkozik), de azt odaadta már pénteken és úgy érzem, ez mégsem ugyanaz, mintha az apjával ketten rámszántak volna közösen 10 percet. Lehetősége lett volna bármire, volt hogy kettesben voltak ma. A boltban mondjuk mondta, hogy “akkor hozzál egy csokit”, de mondtam hogy nem kell (mivel a gesztus lenne a lényeg ugye).

A tavaly apák napjára kapott kis rajz neki azóta is az irodájában van az íróasztalán kirakva.

Tudom, hogy nem egy világrengető probléma, túlreagálni sem akarom, túl is fogom tenni magam rajta, csak most ez teljesen lenyomja a hangulatomat.