Ha az apuka kiveszi a részét a gyereknevelésből, az segítségnek számít?

Szerintem alap, hogy a férjem is szülő és természetes, hogy a családi dinamikánk az kb., amit leírtál. Segítség, hiszen nyilván jobb, mint egyedül, ugyanakkor mégsem egy KÜLSŐ személy, aki a segítségetekre lenne, szóval ilyen értelemben meg nem az. Ez csak azon múlik, hogy hogyan forgatjuk a szavakat.

Én is azt szoktam mondani, hogy nincs segítségÜNK (nekünk, mint kis családi egységnek), de azért nem szoktam drámázni, mert megoldunk mindent, ha véletlenül nem, akkor bébiszittert hívunk.

Kedves 4. A csed/gyed a kiesett munkaidő helyett jár, nem 24/24 órás robotért.

Azért kapunk gyedet, mert heti 40 órában gyereket nevelünk. A férjünk (vegyük ezt) heti 40 órában dolgozik. A maradék heti 128 órában a két fél felezze el a teendőket.

Természetesen sosem hagytam pusztán elvből semmit a másikra, amivel tudtam, haladtam a gyerekek mellett, illetve amikor tényleg halálfáradt vagy túlterhelt volt, igyekeztem többet elvégezni.

Ha ez nem így lenne, és heti 168 óra munkáért kapnám a gyedet, akkor onnantól kezdve hogy visszamentem dolgozni, senki nem nevelne gyereket.

De amúgy ha úgy fogalmazol hogy nincs segítségÜNK, akkor egyértelmű.

Sokan akkor mondják, hogy nincs segìtségEM, amikor a férj nem veszi ki a részét, ezért lehet hogy valaki a férjedre való panaszra asszociál, még ha Te nem is ezt szeretted volna mondani.

"Maximum akkor kellhet külsős segítség egy dolgozó anyának, ha a gyerek beteg és nem tud táppénzre/szabira menni, se ő, sem az apuka."

Egy ideális világban így lenne. De már a gyerek óvodába/iskolába logisztikázása is kihívás sokszor. Nekem 7:30-16:00 között tart a munkaidőm. A gyerekeket nem veszik be 7:15 előtt és 16-kor lazán kidobják az iskolakapun. Gyakorlatilag teleportálnom kellene, hogy ezt trükközés nélkül megoldjam. Megoldjuk ettől függetlenül, de ez minden nap azt jelenti, hogy én a reggeli késést dolgozom munkaidő után, a gyerekek apja meg fordítva.

Egy ideális világban nem így kellene lennie.