Akinek nincs kilátás arra, hogy a gyereknek saját lakást biztosítson, ha eljön az idő, az ne is vállaljon?

Nem teljesen értem miért kell összemosni a nincstelenséget azzal, hogy nem vesznek egy fiatal felnőttnek lakást.

Az, hogy nem tellett kajára, sem normál ruhára, sem egyetemre, sem semmire, az sajnálatos, de nem ez volt a kérdés.

Az én szüleim pl. 100% támogattak addig, amíg meg nem kaptam az első munkabéremet. Beleértve ebbe egy jogsit, két nyelvvizsgát, az egyetemi éveket az albérletem megfinanszírozását amikor munkába álltam, stb. És a mai napig ott állnak mögöttünk védőhálóként, ha valamit vesznek nekünk, sosem engedik kifizetni, ha valamiben megszorulnánk, tudom hogy számíthatok rájuk és így van ez fordítva is. Nem voltunk gazdagok, de talán egy időszakot leszámítva sosem nélkülöztem a tesómmal alapvető dolgokban. Most fiatal harmincasok vagyunk, mindketten megtaláltuk az utunkat és ugyan hitellel, de a saját ingatlanjainkat is. Hálás vagyok nekik, sosem vetnén a szemükre, hogy mi az, hogy nem toltak alám egy lakást!? Sok szempontból könnyebb lett volna, persze, de így is a sajátunkban ülünk, akkor nem mindegy?

Mi a férjemmel arra törekszünk, hogy befektetésként legyen két darab lakásunk, amiket hitelre fogunk megvásárolni és mire kell a lakás, vagy azok ára, addigra a bérlő kifizesse a hiteleinket. Két gyerekünk van, még nagyon picik. Az ki lett mondva, hogy az egyik lakást a gyerekek támogatására szánjuk, a másikat pedig nyugdíjmegtakarításként, de az nem, hogy a gyerekeinket milyen formán fogjuk támogatni azzal a lakással. Nem látok előre 18-20-22 évet, ezt majd az idő hozza. Eladjuk és elosztjuk az árát, ingyen élhetnek benne, amíg saját lábra nem állnak, vagy még a fene sem tudna. Nem érzem magam ettől úgy, hogy a gyerekeinknek nem kellett volna megszületniük, hiszen biztos körülményekbe érkeztek (saját ház, autók, jó megtakarítások és bevételek, előre gondolkozás/előgondoskodás magunkról, hogy ne szakadjunk a nyakukba idősen/betegen). Ha csak örökölnek majd egyszer utánunk sem járnak rosszul... 20 év meg nagyon sok idő, a fene sem tudja mi lesz még addig.

19, lakásról volt szó

Azt írtam, azt nem veszunk nekik.

Azt sehol sem írtam, hogy kezdésnek nem kapnak semmit.

#16.

Nálunk 2 gyerek van. De eszem ágaban sincs lakást venni nekik.

Támogatni fogjuk ahogy csak tudjuk, de nem fogunk mindent alájuk tenni.

Mi is férjemmel 2szatyor ruhával költöztünk össze 7 éve. Mára saját autóink, középkategóriás autónk van. 0segítséggel.

Mikor gyereket vállaltunk 5 éve, arra se volt kilátás, hogy nekünk saját lakásunk legyen, nemhogy a gyerekeinkenk. Tudom, rettenetes, de képesek voltunk albérletbe vállalni 2 gyereket. Hajjajj.

Most pedig hamarosan beköltözünk életünk első saját lakásába.

Nemhogy 20-30 évre, de még néhány évre előre se lehet ezt látni. Simán lehet, hogy most szarul megy a szekér, pár év múlva jó lesz.

De az is lehet, hogy most mindened megvan, lakás, kocsi, nyaralások akármi, pár év múlva meg mindent elveszít az ember és nem lesz semmije.

28. Én 31 voltam amikor elvegeztem de az autósiskola nem adott használható tudást. Egy évvel később kisbabás anyukaként itt egy helyi anyuka korrepetált (neki ez a foglalkozasa) és pár óra után vezettem. Azóta is vezetek gyerekekkel sztrádán belvárosban bárhol.

Csak azért írom, hogy nem a koron múlik szerintem hanem az oktatókon.