Akinek nincs kilátás arra, hogy a gyereknek saját lakást biztosítson, ha eljön az idő, az ne is vállaljon?

Azért ne ferdítsünk már, nem ezt szokták mondani, nem ezen az elven vannak sokan, senki nem mondja, hogy 1-2-3 gyereknek komplett lakást kell biztosítani. Csak azt, hogy azért az ember lehetőleg úgy vállaljon gyereket, hogy ha eljöm ha idő, lehetőleg ne csupasz p*csával indítsa el a gyereket, tudjon egy kis önerőt adni nekik, mert na, legyünk már őszinték, hogy a francba jut valamire az manapság, aki semmit nem kap otthonról?

És ez csak egyre nehezebb lesz.

11,én meg csak rendes ételt sem kaptam a szüleimtől soha, nem meg lakást, meg autót meg pénzt.

Mégis itt vagyok 33 évesen, két gyerekes családanya vagyok, van férjem, van hazám, autóm, és nem vagyunk csóró, elég jól élünk.

A gyerekeimnek nem fogok lakást vásárolni.

"másik véglet sem tetszik, akik arra hivatkoznak, hogy anno ők is maguk teremtettek elő mindent.

Mert valljuk be, nem ugyanazok voltak a feltételek"

Nem volt az az annó olyan régen, hogy ne hivatkozhassak rá.

4 éve vettünk lakást, nem az őskorban.

Teszünk félre, elsősorban nagyobb lakásra, mellette a gyerekeknek is, na meg nyugdíjra, de az nincs a tervben, hogy még két komplett lakást vegyünk.

"Nem volt az az annó olyan régen, hogy ne hivatkozhassak rá.

4 éve vettünk lakást, nem az őskorban."

Azért, hogy a kérdezővel értsek egyet: mi 2019-2020-ban építkeztünk, azaz 4 éve. 32 millió volt akkor a házunk, ami most kb. 65 milliót ér, és jelenleg ennyiért lehetne felépíteni, de meghúzva is simán lenne szerintem 55 millió. És akkor, 5 éve erre járt nekünk még 5 millió forint áfa-visszatérítés, ami nincs.

Szóval nem, baromira nem ugyanazok a feltételek, ebből most kb. egy 2 szobás panelt vennénk itt.

10# Minden szavaddal egyetértek.

Mondjuk azért ne mondja senki, hogy az lenne a normális véglet, hogy konkrétan én pl elindultam továbbtanulni 18 évesen kis városból főiskolára 0 Ft-al, sőt ha találnék diákmunkát segítsek már nekik…a koleszt se tudták fizetni, kaját se tudtak biztosítani, rengetegszer nem volt mit enni se. Csupasz fenékkel, lehet itt sorolni hogy jajj hát elérted magad… ja, marha nagy élmény visszagondolni mennyit szenvedtem. Nem örömmel gondolok rá, hanem kitörölném. Férjem meg főiskola mellett dolgozott és az anyja elkérte a 80%-t a fizetésének. Végül is így tényleg félre lehet rakni lakásra..:D Na mi biztosan így nem fogjuk, ezt már gyerekek előtt is tudtuk. Lehet itt dobálózni, de sokkal könnyebb fiatalkora volt azoknak a barátaimnak, akiknek segítettek a szüleik az egyetem alatt vagy éppen egy lakással, bármivel. Sokkal boldogabban telt, mint az én gyerek és fiatalkorom. Kollégám mindkét gyerekének biztosította, igen is könnyebb hitel nélkül saját lakással indulni. Mindkettő hálás volt és megbecsülik rendesen. Senkinek sem kívánnám ezt, a gyerekeimnek pedig végképp nem. Ők mindenbe is számíthatnak ránk. Ha nem is lakással, de egy szép önerővel minimum, életkezdéssel, hogy ne egy idegen kis pióca zsebét tömjék az elszállt albérlet árakkal, plusz még mellette rakjanak félre, majd 30 évre hitelt felvenni… Rossz példa bőven volt előttem. :) A testvéremet is én segítettem az egyetem alatt étellel, stb., lakhatással, mert a szüleim ennyire rosszul álltak..no meg le is szarták. Egyébként szerintem ha ők annak idején nem kaptak volna egy lakást a nagyszüleimtől, még most is albérletbe élnének…

17# Pedig még 4 éve is könnyebb volt.:D

16# Akkor ha te nem kaptál rendes ételt sem, akkor legyen már ez a gyerekeidnek is, mert hát ez a legjobb lecke az életben?Még is itt vagy oké, de jó érzés volt?:D Mert én se kaptam, szakadt ruhákat max, de rohadt rossz visszagondolni és a legrosszabb ellenségemnek se kívánnám ezt a gyerekkort. Ezért van az, hogy tudat alatt megy tovább sajnos a minta. Nehéz megtörni.