Utálom a gyerekeket de nekem van. Más is van ilyen?

Nem a gyerekeket utálom,hanem a zajt,a visongást, az ész nélküli futkosást,az állandó fecsegést,az ok nélküli vihogást/vinnyogást,a helyzetnek nem megfelelő erőltetett viccelődést,de ezeket ugyanúgy utálom a felnőttekben is.A saját gyerekemet imádom,de feszélyez más gyereke,olyan"mi a sz@rt kezdjek vele" érzés.Nem szeretem a gyerektársaságot,pontosan 1 gyerekre, a sajátomra van idegrendszeri/érzelmi/fizikai kapacitásom és pont.(nyilván életbe tudnám tartani más gyerekét ha átjönne bárki,és erre már egy ideje tréningezem magam,mert jön a suli és a kisbarátok is,és nem vágnék pofákat,vagy fejezném ki a félelmeimet.

És őszintén csodálom,hogyha másnak van több gyereke,vagy pl az óvónőket/tanárokat/gondozónőket,akik nap mint nap egyszerre több gyereket tanítanak/gondoznak,számomra ez egy rémálom.

Én nem értem, soha, egyetlen egy szimpatikus gyereket sem ismertél még meg? Akinek az arca, hangja, viselkedése szimpi lett volna? Én sem bírok minden gyereket, de vannak szimpik, meg vannak ellenszenvesek.. az enyém már nagy, kb 5 éves korában éreztem, hogy már nem nagyon érdekel a többi, de mindig van egy két szimpatikus azért, aki "cuki".

Konkrétan mit utálsz a többiekben?

Engem nem kimondottan a gyerek idegesít, hanem sokuk viselkedése.

Vinnyog, hisztizik, sír, beszél, beszél, követelőzik, ha nem kapja meg, sír, vihog, futkos, rohan, jobb esetben ésszel!, rosszabb esetben mint egy idióta és sorolhatnám.

De ezeket felnőttben sem, és lehet idegen gyerek, rokon gyerek, akkor sem bírom elviselni.

Ez van, ezért nem dolgozok óvónőként, vagy bölcsődei szakgondozóként :)

11-es, nem lesz semmiféle szorongás benne sem lelkiismeret-furdalás.

Elfogadja, hogy anya ilyen és kész, max nem náluk lesznek minden második hétn barátnős ottalvások, hanem ő megy másokhoz.

Ettől antiszociális sem lesz, ez is marhaság.

Nekem csomó kis barátom volt suliban, annyi, hogy nem nálunk bandáztunk, mert anya sűrűn vállalt éjszaki műszakot a pótlék miatt, hanem másoknál.