Vajon mi lehet az oka, hogy utálom a gyerekeket, idegesítenek és kikerget a világból ha egy gyerek nyafog, hisztizik, bőg vagy épp produkálja magát? Emiatt kerülöm is őket ha tehetem.

Nem mindenkinek van türelme "folyamatosan szolgálatban lenni", - mert bizony a gyerek nevelése, a rá való odafigyelés egy "7/24-es program".

Nekem pont azzal van a problémám, hogy sok ember csak felelőtlenül legyártja a gyerekeket, aztán már csak a besöpörhető kedvezmények kötik le, - tojik arra, hogy Embert faragjon az utódjából.

Én tudom magamról, hogy nem lettem volna jó szülő és éreztem magamban annyi felelősségtudatot, hogy nem tettem hozzá a végtelen sorhoz még egy vagy több neveletlen, idegbeteg, esetleg mentálisan sérült embernek látszó tárgyat, - mint sokan megteszik ezt minden különösebb szégyenérzet nélkül.

Bennem nem volt meg az, hogy vállalhassam bárkinek is az Emberré faragását, - éppen ezért nem is vállaltam, hogy gyereket neveljek.

Szerintem nincs azzal semmi gond, ha valaki pontosan felmérve a helyzetét felvállalja, hogy nem kapható gyerek nevelésre vagy csak egyszerűen nincs türelme ahhoz, hogy tartósabb ideig megtűrjön gyereket a közelében.

Az egyik ember ilyen, a másik ember pedig más.