Ha, azt mondom bárkinek, hogy nem szeretnék gyerejet, mert nem szeretem őket, sőt mi több, taszítanak és idegesítenek, miért az at első reakciók egyike, hogy "te is voltál idegesítő gyerek"?
Hisz én nem kértem a szüleim, hogy csináljanak meg, és hogy tolerálják hogy idegesítő gyerek vagyok, ez az ő döntésük volt, mivel ők szeretik a gyerekeket, és ezáltal idegesítőnek sem találják őket.
Ez milyen érv akar lenni?
Nem mondogatnék magamtól ok nélkül ilyeneket, csak mikor a kéretlen véleményükkel bombáznak rokonok vagy ismerősök, hogy igenis az anyaság a legcsodásabb a világon, és hülye vagyok ha nem akarok részt venni benne, akkor már elmondom az okát, hogy miért nem akarom.
Amúgy köszönöm a válaszokat, felfele pontoztam mindenkit.
Szar érv valóban. Én azzal érvelnék inkàbb,hogy fel fogsz nőni te is,lesz egy komoly kapcsolatod,aztàn lehet megjön a kedved.
Nem tudom hàny éves lehetsz,de én is ezt mondtam 20 évesen. Felnőtt fejjel csodás dolog az anyasàg.Ha megváltozik,ha nem ez az érzés a te dolgod.
Majd ha elmulsz 16 (szellemileg) akkor talan maskepp fogod latni. Vagy mindig igy maradsz es nem.
Ez egy taplo beszolas, taplosagot kapsz erte cserebe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!