Hogy segített a család szülés után? Kellett a segítség vagy jobb volt hármasban az első napokban?

31# Az én kommentem nem azok ellen szólt, akik nem kértek a segítségből ilyen olyan okból és azt is leírtam, hogy akinél nem jó a viszony, vagy nem tudnak úgy segíteni, ahogy az nekik kéne, akkor a semmi is jobb. Nálatok nyilvánvalóan ez a helyzet, innentől kezdve felesleges leírnod ismét, hogy nektek mennyire nem kellett inkább ilyen formában semmi és senki. Elfogadom, így nekem sem kellett volna. Én sem írtam, hogy mi ne tudtuk volna megoldani, más fogalom a "kell" és más ha szimplán csak "kényelmesebbé teszi az életet".

Én arra próbálok rávilágítani, akkor is, ha ismét le leszek pontozva, hogy ugyanúgy, ahogy el lehet utasítani segítséget, elfogadni sem ciki, ahogy kommunikálni sem, hogy miben tud segíteni és mi az, ami téged inkább frusztrál. Nagyon képesek egy irányba befolyásolni itt elhangzott válaszok az embert, én csak egy olyan nyomot kívánok itt hagyni, hogy akinek JÓ segítsége van, az igenis merjen vele élni és ne hezitáljon azért, mert jajj mindenki megoldja, akkor ne mi legyünk már "gyengék"!

33# Én nem a környezetemből indulok ki, meg igyekszem nem is abból, hogy nekünk mennyire volt, vagy nem volt segítségünk. Próbálok inkább arra gondolni, hogy bennem milyen kételyek, aggodalmak voltak, milyen érzésekkel jöttem fel közvetlenül a szülés előtt, vagy után a gyakorira és most így tiszta fejjel károsnak tartom, ha csak az egyik oldalt erősítjük. Itt a válaszok nagyon abba az irányba mentek el, hogy semmi szükség segítségre, mindenki inkább "kizárta" a családot és sok válasznál erre konkrét indok sem jött pl. rossz viszonyra hivatkozva, én széllel szemben próbáltam kicsit pisilni. :D

Az első hetekben nálam brutál beütöttek a hormonok, én többet sírtam kb., mint amennyit nem, azt is megkérdőjeleztem, hogy ki vagyok én és mit akarok az élettől (ÉN! Akit ha valaki ismer, hát minden vagyok, csak ez a 100% bizonytalanság nem...) és ha ide feljőve is azt látnám, hogy mindenki megoldja segítség nélkül, csak nekem nem megy mééég ez sem, az szerintem probléma. Jelen fejemmel nyilván csak nevetek az akkori hormongőzös és iszonyatosan fáradt fejemen, és pont nem érdekel ki mit gondol arról, hogy nekem jól esett anyu közelsége és segítsége, de a kezdeti időszak szerintem egy iszonyatosan sérülékeny időszak, amiben pont ugyanannyira el lehet fogadni segítséget, mint elutasítani. Egyiktől sem leszünk jobb, vagy rosszabb anyák szerencsére.