Lassan 7 hónapos lesz a babánk. A házaséletünk egyenlő a nullával, mióta hármasban vagyunk. Szerintetek van valakije? Bővebben lent.

Nem feltétlenül kell arra gondolnod, hogy van valakije. Lehet, hogy csak olyan gátlások vannak benne a baba miatt, amit nehezen tud feloldani. Mindenképp leülnék a helyedben beszélgetni vele, hogy mi is történik most vele és veletek.

Meg célozgass rá, hogy te már nagyon szeretnél együtt lenni vele, csábítsd el, hogy ne csak az anyát, hanem a nőt is lássa benned.

Símán zavarhatja.Egy héthónapos babának nem a szülők szobájában a helye,hanem a sajátjában!Főleg,ha nem alussza végig az éjszakát.

Én elég nevetségesnek érezném a helyzetet,ha nekünk kellen átmenni a másik szobába.Lehet,hogy máshol nem űgy működik a dolog,mint nálunk.Összebújunk,símogatjuk egymást és jöhet/jön a szex.Engem is zavarna, a férjemet pedig főleg,ha a símogatás után azt mondaná: menjünk át a másik szobába,mert megakarlak dugni.Ezt nem a feleségnek,hanem a szajháknak szokták mondani.

3 gyermek anyukája,akinek rendben van e téren is a házasélete.

Nem hiszem, hogy van valakije, de ezt csak te tudhatod.

Nálunk is elég sokáig tartott, míg rendeződött a dolog, de én tudom, hogy nem volt senkije. Ez nem naivitás, sokszor beszélgettünk róla, erre azt mondta, hogy együtt vállaltunk gyereket, és ez is hozzá tartozik, hogy az első időkben ő a legfontosabb, nem az, hogy szexuálisan ki legyen elégítve. Az ráér... Mi a családja vagyunk, amit nem kockáztatna egy nőért sem, sem a szexért, hiszen erre várt egész életében.

Terhesség alatt mi összesen 2szer voltunk együtt, szintén veszélyeztetettség miatt. Utána megszületett a fiam, szintén császárral. Én gyógyszert nem szedhetek, ő a gumira allergiás. Eleinte mi is tartottunk az újabb terhességtől, hiszen nagyon korai lett volna még. Féltett, hiszen hiába gyógyultam fel nagyon hamar, azért az első nap szörnyű volt. Ő ezt látta, és nem tudott segíteni, ez nagyon bántotta. Pedig én mondtam neki már a szülés másnapján, hogy akár mégegyszer azonnal végigcsinálnám az egész terhességet, szülést, mindent.

Aztán teltek a hónapok, ő arról hallani sem akart, hogy csak neki legyen jó, terhesség alatt sem. Így elmaradt minden. A Manónk nagyon hasfájós volt, aztán mikor az elmúlt, jöttek az éjszakai óránkénti kelések, a nappali nem alvások.

Beszereztem hüvelykúpot, a patentexet, rögtön megmutattam neki, hogy na, ezzel lehetünk együtt, nem kell aggódni a terhességtől. Még ez sem hatott. Szexis fehérnemű? Megkérdeztem tőle, hogy mit lát rajtam, ami más, mint szokott, azt mondta, hogy masni van a bugyimon... Na, jól le is lombozott...

Aztán egyszercsak megtört a jég. Ő kezdeményezett, meg is lepődtem. El kellett telnie 6 hónapnak, hogy végre feloldódjanak a gátlásai. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi történt, de azóta 2-3 naponta együtt vagyunk.

Velünk is egy szobában van a fiúnk (nem is tudnám hova tenni, nincs másik szobánk), reggelente meg ráadásul a mi ágyunkba is veszem (6-fél 7 fele), mert csak ott alszik vissza, de már nem zavarja sem őt, sem engem.

A tvben ma egy műsorvezető nőre azt mondta, hogy milyen dagadt (pedig nem is). Na, erre én rögtön rákontráztam, hogy akkor én milyen vagyok, hisz maradt rajtam bőven 6-7 kg plusz, és egyébként sem voltam sosem egy vékony alkat. Erre azt mondta, hogy: Te csinos vagy. Ez annyira jól esett, hogy este biztos neki esek, ha hazaér munkából (sajnos ez éjfél, úgyhogy addig gyufával ki kell támasztani a szemhéjamat). :D

Próbálkozz, magyarázz neki, hogy nem lesz gond, aztán ha mégsem látsz változást, akkor kérdezz rá kerek-perec, hogy van-e valakije.