Lassan 7 hónapos lesz a babánk. A házaséletünk egyenlő a nullával, mióta hármasban vagyunk. Szerintetek van valakije? Bővebben lent.

Kisbabánk születése óta egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor voltunk együtt.

Először az volt a kifogás a férjem részéről, hogy fél attól, nehogy ismét baba legyen, mert ilyen hamar még egy császárt nem bírnék ki (gyermekünk előtt már volt egy műtétem), ő a gumiban nem bízik. Ok, elkezdtem gyógyszert szedni. Ennek már két hónapja, és azóta sem voltunk együtt.

Tegnap megint előhoztam a témát (mindig csak én hozom fel), és fél óra beszélgetés után rákérdeztem, hogy az zavarja e, hogy a babánk velünk alszik egy szobában. Erre azt mondta, hogy hát igen, ez zavarja. De szerintem ez csak kifogás, miért nem mondta akkor ezt korábban, van másik szobánk is, simán meg tudnánk oldani az együttlétet, amikor elaludt a kicsi. Olyan, mintha örülne, hogy most megint ráfoghatja valamire, hogy miért nem vagyunk együtt.

Állítólag szeret, de már nem tudom, hogy mit gondoljak. Terhesség alatt is csak kb. háromszor voltunk együtt, mert veszélyeztetett voltam. Már milliószor próbáltam beszélni erről a férjemmel, azt a pár együttlétet is mindig én kezdeményeztem, már ez is olyan furcsa.

Szerintetek van valakije?