Hogy segített a család szülés után? Kellett a segítség vagy jobb volt hármasban az első napokban?

És erre te mit mondtál? Tessék megmondani,hogy anyuka drága annak idején fürdethetett,most mi fogjuk a MI gyerekünk. :D Ha nem húzol határt,később rosszabb lesz. Nálunk mindkettő messze lakik,mégsem költözött senki be,ketten is el tudtunk azért látni 1 picit,nem kell hozzá nagy tudomány. Eljöttek megnézni 1-1x,utána 6 hét után jöttek újra,plusz a rokonok,addig mi hármasba voltunk. Jó volt nagyon. Most majd a második jön,hasonlóan tervezzük. Nálunk anya akart "beköltözni",szülésre bejönni,stb. Mondtam,hogy erre szó sem lehet,a lakásba pedig nem kerülgetek magunkon kívül mást. Megértette. Ennyi.

1# vagyok. Akkor én vagyok a kivétel. :D A 2 évest se akarom odatolni,hogy csináld,mert én nem akarom és a másodiknál sem vágyom más társaságára a lakásunkban 0-24.

Az baj kérdező akkor. Nem húzol határt,később rosszabb lesz. :( Bele fog szólni mindenbe,a kérésed ellenére fog neki ezt-azt adni,stb. Miért nem lehet vele őszintén beszélni?

Császárnál nem tudom, mi a helyzet, azért a felépülés nem biztos, hogy olyan laza, én természetes úton szültem, szóval nekem nem volt egyáltalán gond (értsd jól: fizikai akadály, felvágott hasfal, fájdalmak, stb) a babát ellátni. Hozzánk kétnaponta jött anyósom, a kórházba is beköszönt, de vele amellett, hogy jóban vagyunk, könnyű volt megértetni a határainkat és szabályainkat. A kórházi látogatás sem tartott tovább 15 percnél, amikor hozzánk jött, akkor is volt ott nagyon maximum 1 órát, mindig hozott főtt kaját, segített elmosogatni, takarítani kicsit, addig vette át a babát, amíg én lezuhanyoztam, ilyesmi. Másra nem volt szükségem alapvetően, ez tökéletes segítség volt. Amikor megtudtam, hogy babát várok, az én anyám is egyből jött a gondolattal, hogy akkor majd szülésre beköltözik hozzánk ő is, szerintem ez az ő idejében még így volt. Főleg, hogy az én anyám tényleg messze lakik, 250km + egy országhatár, szóval ő valóban nem tud csak úgy 1-1 órákra átugrani. Cserébe pont jöttek a covid lezárások, szóval végül a "beköltözök hozzátok" helyett lett az, hogy 10 hónaposan látta először az unokáját. Őszintén nem hiányzott a jelenléte, mondjuk vele nem is vagyunk olyan jóban :D De ettől függetlenül neki is megmondtam, hogy nem tartunk igényt a beköltözésre, legalább addig, amíg a férjem szabadságon van (2 hétig volt velünk otthon), addig tényleg nincs szükségünk másra. És amúgy azóta sem volt rá szükség. Anyósom nagy segítség, most már a nagyot hozza-viszi oviba, oviból tornára, hétvégén ott alszik nála, ha moziba mennénk, vagy randizni, akkor bármikor rá lehet bízni mindkettőt, szóval ő tök jó, hogy van, de ez nem az újszülött korban fontos szerintem, akkor tényleg elég egy babára két felnőtt.

Ugyanilyen anyósom van, idejön és MEGKÖSZÖNI, hogy átpelenkáztam az unokáját. Mintha nem az én gyerekem lenne. Első gyereknél ő is idelakott, hát soha többé ilyen segítséget. Amikor aludt a baba, addig ő is aludt, és kérte, hogy maradjak csendben, amikor ébren volt, akkor folyton ki akarta venni a kezemből, ha csak nem sírt. Akkor visszakaphattam. B@sztatott, hogy minimum 3 óra legyen két etetés között, mert bukni fog, evészavaros lesz, elkapatom, aztán miután isz szoptattam, ott ugrált minden bukás után, hogy megmondtam. 5 napig bírtam, aztán kidobtuk, mint macskát sz@arni. A második gyereknél mindenkinek azt mondtuk, hogy 6 hétig senki ne jöjjön, akit meg akartunk látni, annak elmondtuk, hogy ezt csak a kellemetlen magyarázkodások miatt mondtuk, ő jöhet, de maradjon titokban.