Ettől rossz anya lennék? Vagy az irigység beszél belőle?

Nagyon rendet kéne tenni a fejekben. Az ember társas lény, a baba is. Oké, hogy az első hat hónapban, amíg kizárólag szopik fontos az anya közelsége, testközelsége, de: akkor lesz egészséges szociális készségekkel rendelkező ember, ha minél kisebb korától, minél több emberrel lép kapcsolatba, mások is vigyáznak rá, találkozik más felnőttekkel, gyerekekkel. A "lepasszolás" jó a gyereknek. Nyilván nem 0/24-ben, de az, hogy más családtagok kal is jól elvan, mások is vigyáznak rá, az jó neki. Így működött évmilliókig az ősközösségben, ez a természetes. Pont az a káros, ha anyuka és a baba az első három évben össze vannak tapadva, mint a sziámi ikrek, esetleg még be is zárkóznak. A gyerek többé vagy kevésbé félős lesz, bizalmatlan, szorongó, anyuka meg megkattan, hogy nem tud feltöltődni, felnőtt dolgokkal foglalkozni, szellemileg fejlődni. Senkinek sem jó, ha az anyuka bedarál 3 évet az életéből kakis pelusok és spenótfoltok közé. A fontos, hogy amikor a babával van, az valóban minőségi idő legyen, a baba pedig egy kiteljesedett anyával lehessen.

Ezel egyet tudok érteni. Sok anya kisajátitja a gyereket, aztan megy a sírás, hogy az óvodába nehéz beszoktatni. Nem szociális a gyerek stb.