Irigy lennék? Mi van velem?
Érdekes a kérdés, mert fiatal korom óta azt érzem, hogy szinte bármit csinálok az úgy van jól, ahogy van.
Sok esetben nem tudom elfogadni, ha mások teljesen másképp látják jónak, mert ha én úgy érzem, az nem helyes, nehezen lehet meggyőzni, de állítják, hogy szerintük az tökéletes.
Furcsa, de ha bárki bármiből jobbat, többet csinál, mint én, akkor féltékenységet, dühöt, szomorúságot érzek és ez nem jó. :(
Az is érdekes, hogy ha egy hozzám közel álló ember és jól csinál valamit, azt szívesen dicsérem és ismerem el én is, DE csak akkor, ha Ő is észreveszi azokat, amikben én vagyok kiemelkedő szerinte. :)
Tudom, nehéz így bármit is mondani, de legyen szó bármiről, nem jó érzés nekem, ha "túlszárnyalnak"...
(fájdalomtűrés, gyereknevelés, hozzáállás, főzés, sütés, rendtartás, külsőségek, kinézet. Megjegyzem, mindenben igyekszem megfelelni mind magamnak, mind a környezetemnek, de mégis, ha megközelíti valaki az én szintemet, máris rossz, h nem vagyok sokkal "jobb" Nála. :(
Na azért ne nézzetek pszichopatának, de nem tudom mitől lehet ez...
Talán összefügghet, hogy a tanáraim mind azt sulykolták belém, hogy senki nem leszek és talán meg akarom mutatni, hogy mégis sok mindent jól csinálok??
Segítenétek?
Egyébként 30 éves vagyok és nem egy tini, aki nem tud jobb problémát kitalálni... (feleség, anyuka és nő. :)
válasza:Inkább azt mondanám maximalista vagy és büszke. Viszont hogy ezekkel a "rossz" tulajdonságokkal tisztában vagy, az nagyon jó! Próbáld belül mások helyébe képzelni magad. A rossz gondolatok csak további problémákat szülnek, pl szorongást, ahogy írtad. Később vezethet betegséghez is! Gondolkodj el, hátha mások megoldása vagy meglátása is helyes és a tiéd mindig az-e.
Próbáld a gyerekeidre ezt nem átültetni, mert teljesítési kényszerük lesz, és ha nem felelnek meg, akkor ők is szoronghatnak emiatt, ami tovább rontja a teljesítményt!
A férjed mit szól, beszéltetek már erről?
válasza:Szerintem ez valamilyen szinten normális. Talán kicsit maximalista vagy, nem?
Én általában rajznál érzek így (mivel abban tervezem a megélhetésemet), és ha valaki a szintem közelébe ér, akkor már kicsit rosszabb kedvű leszek. Úgymond nem szeretem ha vannak vetélytársaim, mert nekem az nem jó, ha tudom, ebben nem én lehetek a körömbe a legjobb ha versenyre kerülne sor. Ez az érzés mindennél rosszabb.
válasza: válasza:Jajj, aranyosak vagytok, azt hittem jól le leszek húzva, hogy biztos nincs jobb dolgom, mint mások életén rágódni és "féltékenykedni". :)
Igen, a férjemmel is szoktam erről beszélni és Ő is megérti a bizonyítási vágyamat, és azt, hogy meg szeretem mutatni, önálló vagyok, és nem lett igazuk azoknak, akik egy senkit jósoltak belőlem, de Ő is soknak érzi, amennyire néha ez bennem van...
A twitteren is sokat tudatok magamról és ennek is köze lehet a régi időkhöz, ugyanis nagyon szorosan kötődtem a szüleimhez és mindenki azt jósolta, hogy egy önálló lépésem sem lesz, Velük öregszem meg, és gyerekem, munkám, párom sem lehet, mert olyan kibírhatatlan tudok lenni... (sosem hagytam magam hülyére venni, kinyitottam a szám, ha azt éreztem, nincs igaza a másiknak)
Most pedig igen, eljött az én időm.
Imádom ha látják, hogy boldog vagyok és mindazt elértem, amit szerettem volna, és nem szorulok senkire...
(Néha idegesít ha valakivel látnak, mert nem akarom, hogy azt higyjék, segít nekem, hiszen ÉN szeretek mindent megcsinálni! Családomnak sem hagytam, hogy szülés után takarítson, főzzön, vagy a gyerek körül tegyen vegyen... ÉN képes voltam mindenre!
Valahogy azt érzem, sokan azért ellenszenvesek velem, mert azt látják, hogy nálam összességében tényleg mennyire jól megy minden és már már féltékenyek, sőt, jegyezték már meg többen, hogy túl tökéletes minden körülöttem... Úgy vettem ki a szavaikból, hogy gyanúsan tökéletesnek látják, ami szintén bántott, mert amit közvetítek, az mind igaz és lehet, hogy egy részüket Ők is így szeretnék csinálni...
Mindenesetre valóban magamba kell néznem, mert attól még hogy valaki ugyanolyan jól tesz dolgokat, ahogy (szerintem) én is, nem kell(ene) negatív dolgokat éreznem... :)
Még írjatok ám. :)))
Jah és érdekes, mert az élet sok más területén nem vagyok ám maximalista...
Tehát elég kapkodós vagyok és néha felületes is, de bizonyos dolgokban viszont frusztrál, ha valaki jó...
Az meg végképp, ha nem veszik (vagy csak nem akarják) észre a pozitív tulajdonságaimat, :(
válasza:Tele vagy kishitűséggel, és elismerésre vágysz.
Ez fel fog emészteni, és az irigységed/utálatod, amit másokra kivetítesz, megmérgezi majd az életed. Próbáld meg elengedni a problémádat, mert így eléggé elviselhetetlen képet festesz magadról. Főleg magad számára.
Hajrá!
Egyáltalán nem. Sok barátom van és köztök több, akikkel teljesen őszintén beszélgethetek ilyesmikről is. LÁtják, h változtam jó irányba, az elmúlt hónapokban és elismernek. :)
Egy vidám, pörgős, kedves, mosolygós, barátkozós, beszélgetős csaj vagyok, de igen, sajna kinyitom a számat is ha kell (persze nem bunkón) és vannak dolgok, amiben azt érzem nekem van igazam és más jó megoldás nincs, na meg amiket írtam is.... :(
Talán ezek ennyire nagy gondok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!