Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért fog el mindig ez az érzés? Irigy lennék?
Ritkán, de előjön, mikor a barátom a haverjaival van, kimegy szimplán csak sörözni vagy beszélgetni, esetleg elmennek bulizni, akkor én olyan rosszul érzem magam. Az van bennem, hogy nélkülem érzi jól magát, másokkal nevet, beszélget, kihagy a jó dolgokból. Meg, hogy nekem nincsenek barátaim.. és ebből gondolom, hogy irigy vagyok, mert neki vannak.
Ez csak az én gondolatom, kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről.
19/L
válasza:féltékeny vagy
menjél ki velük te is,én nem kedvelem a párom összes haverját de ha éppen mennek valamerre akkor a párom engem is magával visz hogy hátha végre mindenkivel összebarátkozok és hogy ne legyen az a gond mint nálad
Hogy tudnám ezt az érzést legyőzni?
Én kedvelem a haverjait, ők is engem. Igazság szerint nem egy faluban lakunk. Ahol én lakom ott nincs senkim (de nem szeretnék beszélni róla, miért nincs) ahol ő lakik, ott meg vannak, eleve kis falu, mindenki ismer mindenkit, ott jól elvagyok, de nem lehetek mindig nála. Meg nem is szeretnék, kell mindenkinek egy ki szabad tér. Tegnap itt volt nálam, ma ment haza. Most meg kiment sörözni, én meg féltékeny lennék?!
válasza:Aucs.Nekem ez a legjobb lánybarátomnál van. :D
Szerintem beszéld ezt meg vele.:)
válasza:1-es vagyok:
igen,ez így van,féltékeny vagy,de nem tehetsz mást
mi sem egy helyen élünk,csak hévégén találkozunk,ha addig kimegy valahová nem akadhatok ki,te sem várhatod el hogy otthon üljön egész nap
Nem várom el. Örülök, hogy vannak barátai, részben meg valamilyen szinten bánt, mert nekem nincsenek. Nem is kell, hogy sok legyen, elég egy, na mindegy. Vannak haverjaim, de nem itt. Nem tudom azt mondani senkinek, hogy 5 perc és ott vagyok... :(
Igaz, hogy nem csak a szerelmem, hanem a barátom is, de jó lenne egy barátnő is :(
válasza:Pontosan ugyanebben a cipőben járok, mint te. Én sem vagyok irigy, nagyon örülök neki, hogy vannak barátai, de olyankor én itthon ülök egyedül, mert az én barátnőm vidéken lakik és nem tehetem meg, hogy "átugorjak" hozzá, ő viszont egy lakótelepen lakik a barátaival.
Én megpróbáltam lefoglalni magam különböző dolgokkal, hogy ne érezzem annyira a hiányát és ne "függjek" tőle. Próbálj valami neked tetsző elfoglaltságot keresni, én rajzolok, mert imádok alkotni.
Napközben nincs semmi gond. Akkor is a haverjaival van, de akkor elfoglalom magam, meg akkor nem is zavar annyira. De esténként, megőrjít. Most is. Itthon ülök és azt várom, mikor jön fel. Én nem akarok függni tőle, nem akarok sem irigy, sem féltékeny lenni, meg semmi. De nem tudok mit tenni... :S
Egyébként kicsit megnyugtat, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Én varrni szeretek nagyon, most is azt csinálom, közben meg nézegetem mikor jön fel, hogy beszélgessünk :(
Rá kéne jönni miért érzek így, vagy mitől van ez az érzés. Hiszen nem mindenki érez így. Valaki tud segíteni? Én hiába gondolkozok, nem tudom. Mindig az jut az eszembe, hogy sokan ilyenkor kint vannak a barátaikkal, beszélgetnek, söröznek, buliznak.. én meg itthon ülök, pedig nyár van. Nem kéne másokkal foglalkoznom, de egyszerűen idegesít..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!