Miért kéne rá vágynom,ha nem tudom,hogy miről maradok le? Miért jönnek ezzel?

Szerintem a megfogalmazásoddal volt probléma, ami begyújtotta a tesódnál a gyújtó zsinórt.

Más az, ha azt mondod, hogy "nem szeretnék gyereket, nem lesz" és más az, ha egy anyának azt mondod, hogy "egyáltalán nem érzem szükségét egy gyereknek". Lehet, hogy magára vette, kifakadt, ennyi.

Nekem van gyerekem és sosem csinálnám máshogy. Mivel viszont parttalan vita, sosem megyek bele győzködésbe, mert semmi értelme, viszont azt sem szeretem, ha itt megpróbálnak meggyőzni, hogy elcsesztem az egész életem, mert gyereket szültem. :D Ismétlem, parttalan... Szóval vállaljon, aki szeretne és ne vállaljon, aki nem szeretne, ez ennyire egyszerű. Azt meg nem lehetne, hogy nem turkálunk egymás gatyájában, méhében, zsebében, stb.!?

Uh, én gyerekkoromtól kezdve mondogattam, hogy sose lesz gyerekem, de néha csak provokálásból, mert nagyon idegesítettek az okosok, akik nagy bölcsen mondták, hogy na majd ha ennyi meg ennyi leszel... a kor folyton emelkedett, én meg szinte vártam, hogy odaérjek, és mondhassam, hogy tádámm, még most se akarok. De valójában az érvem inkább az volt, hogy nem állok készen, és magamnak szabtam határidőt, hogy eddig döntsem el. Jöttek a riogatók is, hogy a családban mindenki nagyon nehezen esett teherbe, és mire elhatároznám magam, kifutok az időből. Ezt is utáltam, előre paráznak olyasmin ami meg se történt. Végül 36 évesen mondtam azt hogy oké, inkább szeretnék, és első próbálkozás után teherbe is estem.

Problémamentes terhesség után viszont igenis visszajött az, hogy voltaképpen készen álltam erre? Itt vagyok egy 3 hónapos, messzép kislánnyal, de nem áltatom se magam, se senkit hogy ez egy álom lenne. Sőt, piszok nehéz, pedig nem egy rossz baba. Öt-hat hétig olyan depresszióm volt hogy huhú. Nem éreztem hogy kötődnék, csak elláttam, mert muszáj, de ha az apja nem tekintené természetesnek hogy fele részét elvállalja a melónak, bajos lett volna. Még most is beüt néha, pedig annyit mondták hogy csak rá kell nézni szülés után, és egyszerre megváltozik az életed, kívül hordod a szíved, blabla. Ez hosszú hetek kérdése volt. Aztán elkezdett mosolyogni és kinyílni, onnantól egyszerűbb volt a kötődés, de még most se mondom azt, hogy ez a világ legcsodásabb érzése, és aki nem szült, ilyet sose él át... Egyszerűen, ha meghoztuk a döntést, akkor jobb ha nem tekintgetünk hátra, hogy mi lett volna ha.