Hogy legyek két kislány anyukája, mikor kis túlzással magamról sem bírok gondoskodni?

5 éves ikerlányok, a páromé lett a felügyeleti jog.

Szeretem őket, már az ideköltözésük előtt is itt voltak hétvégente sokszor. De akkor az más volt.

Szerveztünk programokat, játszottunk végig, mozis estét tartottunk, szóval tényleg buli volt az egész. De most, hogy itt is élnek, azt érzem, nehéz és fogalmam sincs, hogy menedzseljem az életünket, mikor én sem voltam soha valami önálló.

Barátnőim két kedvenc "összefoglalója" rólam az, hogy én vagyok az a lány, akinek szinte az én minden napja szülinap, a maradék 2 pedig karácsony + annyi életképesség van bennem, hogy ha az asztalon le van takarva a kenyér, éhen is tudnék halni. Úgy nőttem fel, hogy a szüleim megoldottak nekem/helyettem mindent, majd később ezt a szerepet a párom vette át.

Tanulok, csinálom a dolgom, de ha egyedül kell valamit intézni, kétségbe esem picit.

Most pedig itt van két gyerek és hiába nem nehéz természet egyikőjük sem, sőt, nagyon jó fejek, akik tényleg mindenben partnerek.

De óvodások, így néha van hiszti, veszekedés, sírás. Ilyenkor én próbálok higgadt maradni, megölelni azt, aki éppen jobban sír, megbeszélni, mi történt. De ma nálam is eltört a mécses. Szülinapi bulira vittem volna őket (amit elfelejtettünk és tegnap jutott eszembe). Ruhát választottunk, megcsináltam a hajukat, indulásra készen voltunk, mire az egyikőjük magára borította az innivalóját. Oké, átöltözés, indulás újból, majd összevesztek azon, ki vigye az ajándékot. A csomagolást elszakították, az egyikőjük sírni kezdett, a másik közölte, ő nem is akar már jönni és duzzogva elvonult. Késésben voltunk, nekem utána időpontra oda kellett volna érjek máshová, de láttam, hogy esélytelen.

Szeptembertől iskolába mennek, amitől még jobban félek. Mert az ovi valamennyire rugalmas, nem baj, ha tízóraira érünk oda, vagy ha 1-1 napot nem mennek, itthon sem kell külön készülni (ettől függetlenül rengeteget foglalkozunk velük, tudnak írni és olvasni is, rengeteg verset és mondókát tudnak, igazából ha éppen nincs mondanivalójuk, elkezdenek mondókákat mondani:D).

Pár éven belül szerettünk volna közös gyereket, de el nem tudom képzelni, hogy egy kisbabára hogyan tudnánk figyelni 0-24 így.