Hogy legyek két kislány anyukája, mikor kis túlzással magamról sem bírok gondoskodni?

Tehat te meg iskolaba jarsz. Hany eves vagy ? A fickod gondolom joval idosebb.

Ebbol nem fog kisulni semmi jo ...

Ugyan, majd belejösz, nem kell ezt túlagyalni. Mindenkinek stresszes a gyereknevelés. Ha valahova ünneplôbe kell menni, én eleve úgy csinálom, hogy pizsamában reggeli, csak akkor öltöznek át a szép ruhába, ha minden más kész, és utána már nincs evés-ivás legfeljebb kevés vizet. Így legalább azt megéri a ruha, hogy kilépjünk az ajtón. Bár volt már oyan is, hogy orvoshoz indultunk idôpontra, és a gyerek hasraesett az udvaron egy pocsolyában, amíg én a kulccsal babráltam, hogy bezárjam az ajtót. Mehettünk vissza átöltözni, mert teljesen elázott.

Aki kiskorától neveli a gyereket jobban rájár az agya arra, hogyan lehet minden elképzelhetô balesetet elôre elkerülni. De ez csak azért van, mert átélt már sok ilyet. Neked is menni fog.

Barátnőim két kedvenc "összefoglalója" rólam az, hogy én vagyok az a lány, akinek szinte az én minden napja szülinap, a maradék 2 pedig karácsony + annyi életképesség van bennem, hogy ha az asztalon le van takarva a kenyér, éhen is tudnék halni. Úgy nőttem fel, hogy a szüleim megoldottak nekem/helyettem mindent, majd később ezt a szerepet a párom vette át."

na idáig gyerekszerepbe voltál ,maradtål,tök kényelmes volt mindig mindenki mindent helyeted csinált meg ,intézett el.

na most ezentul hirtelen felnőttként ės őnåloan kell döntened a felmerült problémákat, menni fog ne aggodj van egy fél ėved hogy te is és a gyerekek beleszokjanak ,ha iskolások lesznek szeptembertöl akkor meg kell tanulnod korán felkelni ės időben elkészülni a gyerekekel mert egy iskolába 7:45 gyereknek ott kell lenie, bár ezt apuka is megtudja csinálni ,meg kell tudnia csinálni hogy felkellti a gyerekeitt őssze kėsziti ,ės elviszi idöben őkett suliba ,utána délután meg haza hoza hatudja ,vagy te hazahozod.

Leginkább sehogy, mert nem vagy és nem is leszel az anyjuk.

Annyit vállalj körülöttük, amennyit bírsz.

Egyetemistaként még a szüleidnél is lehetnél gyerekszerepben. Az lenne neked való. Nem kész gyerekekkel anyucit játszani.

(Egy 5 évesnél hátrány, ha ír-olvas, jó sok bajotok lesz a suliban).

Majd beletanulsz és fenősz hozzá. 50% meg az, ha apa viszi őket, te hozod. Vagy ő főz, te takarítasz. Stb. A gyereknevelés meg nem arról szól, hogy vidáman tartsd őket és kiszolgáld, hanem hogy tanítsd, neveld olyanra, akik egészségesek, be tudnak illeszkedni, de ki tudnak állni önmagukért is és önállóak. (Téged is azzal, hogy kiszolgáltak, nem neveltek önállóságra és ezért szorongsz.) Nem Disneyland gyerekkort kell biztosítani, hanem azt nézni, milyen felnőtt lesz a gyerekből, mire van tehetsége, mit kell önmagában megtanulnia kezelni.

És hát nem vagy az anyjuk és van anyjuk, akármilyen is, ezt nem lehet eltörölni, elhazudni. Ahhoz meg idő kell, hogy kötődés alakuljon ki. Legyél önmagad, ne egy szerep. Mert most úgy jött le az írásodból, eléggé megfelelési kényszeresen akarsz jóban lenni velük, és ez az, ami nagyon lefáraszt. De hát ezt nem is lehet fenntartani. Nem attól leszel szerethető társ és pótanyuka, ha mindig cuki vagy és sosincs konfliktus. Nyugodtan kommunikálhatod a kétségeid, félelmeid vagy épp haragod, bánatod is a családod felé. Azért vannak.

Hát, nem tudom, aki azt írja, hogy meg kellett őrülni ettől a szülinapi műsortól, annak vagy nincs gyereke, vagy olyan kellemes állóvíz az élete, hogy nagyon irigylem. Nálam az ilyen agyf asz két német juhász mellett napi rutin, semmi különös, pedig kivételesen jól nevelt kutyák.

Annak örülj, hogy "kész" gyerekeket kaptál, nem kell még átvergődnöd a terhességen, a szülésen meg a babakorszakon, mert amit most átélsz az ehhez képest lófsz. Csak szervezni kell megtanulnod, az meg nem olyan nehéz. Kelj korábban, vegyél egy napi tervezőt, gondold át a napot, írd le (aztán majd egy idő után nem kell), számolj plusz időt mindenre, kalkuláld bele, hogy bármit csinálsz a lányokkal, lesz hiszti (ez nem biztos, de a lehetőség fennáll). Az alapján, hogy mit csináltok, már kb-ra meg tudod jósolni, min fognak vinnyogni, gyárts tervet a helyzet deeszkalálására. Pl. az ajándékos dolog: drágáim, egy ajándék van, ti ketten vagytok, ezért közösen fogjátok odaadni. Addig is az ajándék biztonságos odaszállítása csapatmunka: a kapuig 1. iker viszi, a kocsiban az első ülésen fog utazni h semmi baja ne legyen, a szülinapos ajtajáig a 2. iker viszi és majd szépen KÖZÖSEN felköszöntitek. Hogy ki viszi először és ki másodjára akár kalapból is ki lehet sorsolni, pont indulás előtt, még élvezni is fogják. Ha nem tetszik, akkor: 1, pótanyu viszi végig az ajándékot 2, el se mentek a szülinapra. Ez azért nem atomfizika, de ezt nem indulás előtt 5 perccel kell velük közölni, hanem szépen elmagyarázni nekik jóval korábban, hogy gyökeret verjen a kis fejükben. Visszamondatni velük a tervet és a konzekvenciákat, ha nem tartják magukat hozzá.

Drága véranyáim, a T. Kérdező írta, hogy k sok szabadideje van. Neki van ideje ilyenekkel szórakozni, míg beletanul, nekünk nincs. Evvan.

Gyakorlatlan vagy, ezért javasoltam, hogy a már korábban lezajlott műsorok alapján próbáld meg előre látni, min mehet majd a hiszti, és arra haditervet gyártani. Majd hozzászoksz. Örülj, hogy nem 8 órás meló mellett kell mindezt abszolválni, mert fél éven belül felkötnéd magad.

Ami nagyon fontos: ha mentek valahová ami nem napi rutin mint az ovi, nagyilátogatás, játszó, bevásárlás stb. jó előre mondani kell a gyerekeknek, többször, h emlékeztek, mondtuk h kedden ide meg oda megyünk ÉS szépen elmagyarázni nekik, hogy miért mentek oda, mi fog ott történni és milyen viselkedést vártok el. Ezzel lehet csökkenteni a hisztit. (De, anyukák, van erre idő, mert ez kb 1,5 perc/alkalom, a pedagógus anyám és apám így csinálta, egy (1) alkalommal hisztiztem nyilvánosan). Boltban rohangálnak? Versenyeztetni kell őket, ki tud szebben sétálni, melyik találja meg hamarabb a tököm tudja mit, ami kell, nézzétek, átpakolták ezt a szrt megint, keressük meg a nutellát mittudomén, kinyomtatod nekik képekkel a bevásárlólistát, hadd szedjék össze ők.

Kellemetlen. Nem leszek népszerű, de nekem pl. ezért volt kizáró tényező ismerkedésnél, ha valakinek gyereke van. Nem tudnám másét úgy szeretni és pesztrálni, ahogy a sajátomat, pláne ha nem csak hétvégi apuka az illető. A hétvégi apukasággal viszont nem feltétlenül tudok azonosulni, szóval ez nekem sehogy nem feküdt volna. Mostmár van saját gyerekem, már kevésbé látom "agyműtétnek" a helyzetet, de fenntartom, hogy jobb volt ezt sajáttal megtapasztalni, mint "máséhoz" felnőni.

Egyébként nem kell túlgondolni, két 5 évest nem nagy cucc életben tartani. :)