Mikor fogom újra azt érezni, hogy önmagam vagyok?

Nyilván próbálkozni kell,ez ilyen. De azért megértem a kérdezőt is,ha tényleg 500x próbálta,szeretné is és mégsem megy a dolog. A kórházas dolgot azért írtam korábban,mert írta valaki,hogy azért szoktatták direkt hamarabb már a rokonokkal,hogy ha kórházba is kerülnek,bármi,akkor legyen másra hagyható. Nekünk is szempont volt ez is,sajnos mégsem sikerült. Persze,mi is próbálkozunk azóta is,de teljesen más az a szint amikor sírdogál 15 percig,de szépen elterelhető a figyelem,játékkal,bármivel vagy az,hogy még két óra múlva is üvölt torka szakadtából és semmi sem érdekli csak az nyugtatja meg,ha belépsz az ajtón és mondjuk a 20. alkalomnál is ugyanúgy kiordítja a lelkét. Na,ebben az esetben nem szívesen csinálnám. A bölcsire annyit mondanék,hogy mivel töltöttem jó időt bölcsiben,igen a legtöbb gyerek elvolt 99%,de volt az az 1%,aki nem. Tudták kezelni bizony,sírt a sarokba órákig,nem jött enni,akkor nem,stb. Végül is kezelve lett a helyzet. :D Ignorálva. Nyilván ezt a szülők nem látták,mivel nem voltak ott. De én pl. sajnáltam,amikor már a sokadik hete ezt láttam,én nem örülnék,ha a gyerekem x hete így lenne. De ez tény,hogy ritka,ettől még fenntartom a véleményem,hogy van az a szint,amikor még nem érett az a pici a bölcsire meg,félév múlva már lehet menne a dolog,de akkor még nem,csak hát le kell sajnos nyomni a torkán,mert muszáj. De igen,igazad van,2-3 óra mamával nem kéne gondot okozzon egyébként,de nem ismerünk minden gyereket,na meg minden mamát se. Kitudja milyen ember.

A hegedűnek elég éles hangja van. Lehet ő érzékeny erre a frekvenciára. Egyébként nem értem, hogy ez hogy jön a kérdésedhez…