Mikor fogom újra azt érezni, hogy önmagam vagyok?

Te nem tudod igazán elengedni, ezt ő is érzi.

Keress fizetett segítséget szokjanak össze, és így lesz egy kis időtök a férjeddel.

én a gyerekeimet olyan helyekre vittem szorakozni 3 ėves kor után ami engem is érdekel pl szeretek kiråndulni igy gyerekel is kirándultunk sokat most is kirándulunk de mår csak legfiatalabbal ,museum is érddkelt igy gyerekeknek is érdekes museumba mentünk.

igy én is szorakoztam meg ők is ,mėgha fåraszto is volt sok odafigyelės ,magyarázås miatt.

illetve bölcsödébe mindegyik gyerekem járt. igaz én meg dolgozni.

A gyerekeink egészen pici koruktól megszokták, hogy néhány órákra más vigyáz rájuk, 1,5 éves koruktól kb. aludtak is a szüleimnél. Szerintem ez szokás és "kémia" kérdése. Úgy természetesen nem működik, hogy "nesze anyu, itt a gyerek, elmentem". Meg úgysem, hogy itt egy számára idegen bébiszitter és akkor tessék megoldani minden szitut. Ez egy leválási folyamat a gyereknek és neked is, ami előbb-utóbb eljön. Ha nem próbálkozol vele, akkor akkor fog, amikor oviba kerül a gyerek. A másik oldalról pedig ha van egy kis anyáért sírás, nem szabad megijedni. Ha működik a kémia a gyerek és a felvigyázója között, akkor ilyen idős korban már lehet terelgetni, meg lehet vele beszélni mikor jön anya, stb. A bölcsiben is pont ez történik... Vagy ezekszerint bölcsibe csak azokat a gyerekeket lehet beszoktatni, akik szerencsés génekkel vannak megáldva? :)

Egyébként nekem akkor lett könnyebb, amikor lett fix (fizetett) segítségünk, akibe tényleg kb. szerelmesek a gyerekeink. Belefér egy vacsi, mozi, nyugis bevásárlás, akármi... Majd a következő lépcső az volt, amikor visszamentem dolgozni, majd amikor intézménybe került a pici is. Az nekem egy felszabadító érzés volt, hogy már nem tőlem függnek 0-24.

24# Dolgoztam egy ideig bölcsibe,volt bizony aki minden nap sírt attól kezdve,hogy bekerült. Végén enni se evett már. Hónapokig voltam,hónapokig ment ez így. Én gyerekként az óvodát utáltam ennyire,kínszenvedés volt. A suli már nem és semmi más. Van ilyen,hogy szoktatod a gyereket és hiába. :) Attól,hogy valamit nem tapasztaltál még létező dolog az életben. Jól csinálsz biztosan mindent,de ez nem csak rajtad állt,simán mákod volt.

Az érthető viszont kérdező,hogy bölcsibe nem jár. A dolgozó szülőknek van fenntartva. Majd az ovi.

26# Én csak azt nem értem, hogy oké, van ilyen gyerek ezekszerint, akit seeehogy nem lehet másra szoktatni... de az ovi kötelező. Vígan ne mozizzak félévente 3 órát, mert sz*r anya vagyok, de utána 3 évig hordjam el oviba úgy, hogy mindennap üvölt utánam és dolgozzak a tudattal vígan? Vagy nem teljesen értem. Szerintem mindkét félnek segítség, ha igenis próbálkoznak már korábban is és abba bizony belefér egy mozi, vagy egy vacsora. Lehet, hogy nem sikerül, de legalább megpróbáltuk. Oviban mi a jó eget tud ezzel kezdeni az ember? Mert az én gyerekem pl. korán kelni utál, így emiatt nyűgös minden áldott napindítás. Nyilván, ha nyűgös, akkor anyásabb is, nehezebb ott hagyni reggel, de idővel megnyugszik és tudja, hogy menni fogok érte. Nekem könnyebb ezt úgy kezelni, hogy tudom, hogy ez a baj és nem az, hogy előtte 3 évig sosem hagytam másra. Vagyis ha néhány havonta néhány óra anya nélkül tönkreteszi a gyereket, akkor az ovi mit tesz majd vele? Nem vitázni szeretnék, tényleg kíváncsi vagyok rá.

Írta itt valaki, hogy hetekre kórházba került, na ott megértem, hogy egy pici gyerekben valami megtörik, de szerencsére ez azért ritka helyzet.

27# Hol írtam,hogy míg a kötelező oviba van ordít te mozizol?:D Jelen esetben egy jóval kisebb gyerekről beszéltünk,akit mondjuk másra bízol,de nem lehet,pedig szeretnéd és napi szinten szoktatod babakortól,nem egy óvodásról beszéltem. Azért az egy más szituáció. Óvoda kötelező egyébként is. Még egyszer írom,hogy érthető legyen,nem óvodáról írtam és a kérdés sem oviról szól!

Én írtam,hogy hetekre kórházba kerültem. Nagy a család,nagyszülőket rendszeresen ismeri 0 napos kortól és az összes nagynénit mindenkit. Semmi nem segített,a férjemet már a munkahelyről cseszegették,hetekig nem bírt dolgozni menni,mert enni se volt hajlandó mamának,se semmit másnak. Hányásig üvöltött. És hiába szoktattuk,hiába ismerték a szülés pillanatától,hiába szereti őket. Úgy tűnik semmit se ért. Azelőtt vigyázott is már rá,azóta nem marad meg velük sem. Azóta nem lehet rájuk hagyni. Pedig nem volt anyás kimondottan,inkább apásabb lány,mint én voltam mindig.

28# Igen, pont a te esetedre írtam, hogy az azért más. Ha hetekre ott marad anya nélkül valahol egy ekkora gyerek (bár szerintem már a napokban is simán benne van), akkor ott valami megreccsenhet. Nálatok nyilván meg is reccsent, így összeköti a nagyszülőkkel a rossz élményt, vagy egyáltalán azzal, hogy kisétálsz a szobából. Ez van. De egyrészt erre nem megoldás, hogy soha többé nem próbálkoztok, másrészt azért szerencsére ilyen nem történik minden családban. Normál esetben 2 évesen 2-3 óra már nem kéne hogy nagy gondot okozzon, sokan ilyenkor már bölcsisek és nem hiszem, hogy mindenki szerencsés génekkel van megáldva, egyszerűen tudják kezelni a kiborulásokat és a szülők is elfogadják, hogy ez egy folyamat, ami valakinek könnyebben, másnak nehezebben megy.

Az ovit pedig azért nem olyan "sokkal nagyobb" gyerekek kezdik, valaki 2,5 évesen már megy. Ha 2 évesen 2 órára nem lehet másra bízni és soha nem is próbálkozik valaki, mi fog változni néhány hónap alatt? Én ezt kérdeztem, az ovi alatti mozizást nem tudom hogy kötötted össze, olvasd újra a válaszom.

És itt nem az átmeneti szepás időszakokról beszélek, mert az meg szerintem a legtöbb gyereknél jellemző, hogy ha éppen dübörög a szepa, akkor nehezebben hagyható másra.