Mikor fogom újra azt érezni, hogy önmagam vagyok?
Van egy tündéri, 2 éves kislányom, akit félreértés ne essék, abszolút nem bánok, ő a világom közepe, és mindent megteszek érte. De közben úgy érzem, elfelejtem ki is vagyok igazán és nosztalgiával gondolok a "régi" életemre,hovy már sosem lesz olyan semmi. Nem csinálok azt sose, amit szeretnék, kivéve ha alszik persze, akkor gyorsan elő veszek egy könyvet vagy sorozatot, ha van rá idő, de nem mindig. Megyünk gyerek programokra is, de az nyilván neki kedvez, engem nem kapcsol ki. Az apjával is elvan egy- két óráig, de nagyon anyás, főleg mostanában. Nagyon szeretnék már egy kicsit kikapcsolódni, legalább elmenni együtt kettesben a férjemmel moziba vagy kajálni, vagy csak úgy elmenni randizni, de nem tudom senkire se hagyni őt. Tényleg havi egy ilyen alkalomnak is örülnék, nem kéne minden héten.. Már az jelenti a kikapcsolódást, ha egyedül elmehetek egy boltba vagy el viszem a kutyát sétálni és ennél azért néha többre vágynék. Szívesen utazgatnék, főleg külföldre repülővel, de gyerekkel minden macerás és sose fogom tudni elengedni magam. Nem tudom lesz-e valaha lehetőségem eljutni bárhova is, de sötéten látom az egészet. Szívesen kezdenék egy tanfolyamot is, de időm se lenne rá, egy könyvet is két hónapig olvasok.. Nem is értem mások hogy tudnak gyerek mellett annyi mindent csinálni.. De én nem vagyok az az anya típus szerintem, az a baj.
Jobb lesz, ha majd nagyobb lesz, vagy ez vajon már mindig így marad? Érzett valaki hasonlóan?
válasza: válasza: válasza:Speciel, hogy le tudd adni valakinek az full szoktatás kérdése (az ovi és bölcsi is erre épül) Ki kell alakítania egy bizalmi kapcsolatot egy harmadik személlyel - ez mindegy hogy nagyszülő, barát vagy bébiszitter, a lényeg a rendszeresség, és hogy a másik rá legyen hangolódva a gyerekre, ő legyen a “tündér keresztényi”. A lányunkat 1,5 éves kora óta minden héten vitte (nélkülem) a férjem apósomékhoz, akik játszottak vele, imádják. Viszont eleinte a férjem WC-re nem mehetett ki, mert sírás volt vagy ment utána. Viszont ahogy teltek a hetek, egyre inkább bekerült először apósom (igazi mesebeli nagypapa, olyan akinek a hátán lovacskázni lehet és mindig lehet vele játszani, sose fáradt, morgós) a bizalmi körébe. Pl mikor lementek játszóterezni, férjem tudatosan picit mindig, egyre jobban háttérben maradt. Majd meg tudta tenni, hogy pár órára elment és addig a papával maradt. 3 múlt kicsivel mikor először náluk aludt. Viszont az előbb hogy mi elmentünk este és nálunk ők altatták.
Egyébként én ugyanígy éreztem mint te és a bölcsibe adással lett jobb. Ráadásul miután beszokott a bölcsiben lett egy olyan szolgáltatás hogy pizsiparty havonta egyszer. Ilyenkor péntek estétől reggelig ott voltak. Ugyanazokkal a gondozókkal, ugyanabban az ágyikóban aludtak mint délután és ott voltak a társaik nagy része. A csordaszellem meg sokat segített. Tök jó programokat csináltak nekik. Mindig imádott járni. Előbb aludt ott mint a nagyszülőknél.
Egy szó mint száz, rohadékul hangzik de onnantól éreztem hogy visszakaptam az életem hogy intézményesedett. Most pl itthon volt 3 hetet betegség miatt, azt hittem megkattanok a végére. Voltak jobb és kevésbé jó napok. De alig várom a hétfőt hogy végre menjen oviba (egyébként már 4 éves)
válasza: válasza: válasza:Az oviba hogy szoktál vagy szokott be a lányod?
(Ahol van traumatikus élmény az biztos más, de egy neurotipikus gyerek, akit nem ért trauma, ott a legtöbb esetben működik a fokozatosság elve)
válasza:“ Bölcsibe nem terveztem adni.”
Én sem.. és a legjobb döntés volt végül. Az oviba szoktatást is megkönnyítette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!