Megbántam a gyerekvállalást(?)

Ha ennyire nem szereted, válj el és lépj le, mielőtt esetleg valamit teszel a gyerekeddel.

Mondjuk számomra félelmetes, hogy olyan ember simán vállal gyereket, aki nem akar. Mert a másik hisztizik :D

Csodás párkapcsolat és házasság.

#20. Vagyok. Szeretném tudni miért lettem lepontozva. Minden okoskodás nélkül kérdezem! Mit tegyen akkor? Csak hagyja ott és bumm? A gyerek érdekét is nézni kell,sőt övet az először,mivel ha tetszik ha nem,felelős!

Tényleg fejtsetek ki,miért pontoztatok le,kíváncsi vagyok! Máshogy gondoljátok?

20/22-es: mert ebben az esetben kivételesen valószínűleg jobb lenne, ha a gyerek életéből teljesen eltűnne, még talán nem helyrehozhatatlan a kár, amit okozott, az apának van esélye szeretetben nevelni, szakembert bevonni ha szükséges (biztos vannak kötődési problémák a gyereknél, bár nem írt semmit, hogy nyilvánul meg ez a durva elutasítása a gyerek felé, illetve az apa szerepéről sem) és később esetleg találni olyan párt, aki anyaként nevelné.

És mert nem teljesen világos, mit tanácsolsz neki. "Ne maradj benne a helyzetben" - tehát váljon el, költözzön el? De közben járjon szakemberhez és tartsa a kapcsolatot a gyerekkel, így gondolod? Lehet, hogy ha csak hetente, 2 hetente látná a gyereket akkor "jobb" anya lenne, de olyan hatalmas benne most az elutasítás, hogy valószínűleg látni sem akarná a gyereket egy jó ideig, az meg a gyereknek árt, ha mondjuk eltűnik évekre aztán meg megjelenik, hogy "anya már jobban van, találkozzunk ezentúl". Egy 1,5 éves gyerek még nem fog rá emlékezni, és a károk még helyrehozhatóak. Egy életébe ki-be járkáló anyafigura sokkal rosszabb.

Biztos, hogy nem a szokásos kimerültségről, kiégésről stb. van szó esetében, szóval itt a szokásos "gyógymódok" sem valószínű, hogy segítenek. :(

#24 Amit írsz azzal nagyjából egyetértek, de itt mindenki olyan gyorsan “diagnosztizál” 10-15 leírt mondat alapján.

Nem látjuk az embert, nem látjuk a mimikáját, talán a megfogalmazás is más lenne élőben. Nagyon nem szeretem itt ezt a skatulyázást, hogy ő biztos nem xy. Simán lehet egy mélydepressziós, borderline vagy bármilyen ember a túloldalon, aki épp rossz epizódban van, holnap meg amúgy teljesen jól lesz. (Vagy nem, de nem tudjuk).

Semmi ilyesmit nem ír. Értem, amit mondasz, de volt már itt rengeteg olyan kérdés, amiben az általad említett, valamilyen pszichés problémával, mentális betegséggel vagy csak totális kimerültséggel, egyedülléttel, magánnyal küzdő nő írta, hogy "gyűlöli" az anyaságot, de ott úgy is volt megfogalmazva, hogy ilyen problémával küzd. Itt nagyon úgy tűnik nem erről van szó, de igen, lehet, hogy annyira szégyelli ezt, hogy nem említi.

Mondjuk engem inkább az zavar, hogy semmit nem ír az apáról.

#24: igazad van,es koszonom hogy leírtad!

Tényleg nem látunk bele a részletekbe,és -legalabbis en- szakember sem vagyok. Mindenesetre borzasztó nehéz helyzet ez. Jó lenne ha lennének erre platformok,bár talán vannak is. A gyerek érdeke mindenképpen az első. És abban igazad van,hogy egy másfél éves gyereknek talán jobb,ha végleg kilép az anya az életéből,mint higy ha néha felbukkan,de nem szereti.