Megbántam a gyerekvállalást(?)

Tedd meg.

Lépj le.

Ha a pasik megtehetik, akkor a nők is

Inkább minthogy duhodben egyszer meggyilkold azt a szegény gyereket.

Ez lemaradt, 1 voltam

Szerintem itt inkább az a probléma hogy besokalltál az otthonlétbe.

Nem kell rögtön lelépni meg elválni, először csak cseréljetek. Apuka maradjon otthon a gyerekkel, csinálja ő a tipikusan "anya feladatokat" és te menj dolgozni, barátnőzni, bevásárolni. Lehet ennyi is elág ahhoz, hogy ne érezd azt hogy a gyerek akadálya annak hogy élj.

Idővel, ahogy nő a gyerek szerintem jobb lesz, menj dolgozni, a gyerek meg menjen bölcsibe.

Egyébként én csak terhes vagyok még, nekem azután voltak hasonló gondolataim, ahogy kiderült a terhesség, de ahogy mentem vizsgálatokra, láttam az ultrahangon, át fordult a dolog bennem, mert tényleg egy csoda hogy ő a pocakban van. Nem teljesen vagyok biztos most sem magamban, nehezen hiszem el (vagy el sem tudom), hogy ő van, de szerintem az idő haladtával meg fog változni bennem az a kétely. Az biztos, sosem leszek az a tipikus anya tigris, de szerintem nem is kell mindennek a gyerek körül forogni, nem szunik meg a világ azért, mert o lesz. Te hogy Érzed?

7, konkrétan azt írja, soha nem akart gyereket, soha nem is kötődött a gyerekehez.

Ezen már nem segít a baratnozes.

Én se akartam, én is férjem miatt vágtam bele. Az anyaságot utálom,de a gyereket imádom amióta megszületett és minél értelmesebb és minél jobban mutatja mennyire szeret annál jobban imádom. Igen hiányzik a régi életem és ha úgy érzed te nem tudod szeretni,de egy pici szeretet is van benned plusz úgy érzed apuka egyedül is eltudja látni akkor inkább válj el és fizesd a gyerektartást.

Amúgy ne a férjed utáld,el is válhattál volna de ehelyett belementél, ez a te hibád is.