Megéri nőként gyereket vállalni, ha nem vagyok szerelmes a páromba? és el akarom hagyni, de sajnálnám a gyerekemet, ha úgymond nem lenne apja, nem egy házban lakna velünk, vagy ez önzőség?

Mi van? Miért is vállalnál gyereket olyannal akit el akarsz hagyni? Meg amúgy ez nem csak úgy működik ám hogy szülsz egy gyereket aztán lelépsz vele, és ha az apa is indul a felügyeleti jogért? De ha nem akkor is lesz láthatása, sose lesz csak a tiéd a gyerek

És úgy gondolod ez ilyen tök jól működne? Előbb utóbb vagy neked vagy neki lesz valakije és elindulnak a nagy csatározások. Tutira nem vállalnék egy halálra ítélt kapcsolatba gyereket. Mennyi idős vagy? Nem lenne jobb keresni valakit és olyannak gyereket szülni akit szeretsz?

Nem így működik. A gyerekre egyenjogú szülőként mindkét félnek vannak jogai és kötelezettségei. Te nem dönthetsz úgy, hogy időnként láthatja majd az apja. Ha a bíróság közös felügyeletet határoz meg, akkor neked el kell fogadnod. NagOn sok verzió van és ezekből egyetlen egy az, amikor az anya kénye-kedve szerint alakul a gyerekkel az apa kapcsolata. Jól gondold át, mielőtt döntesz.

Egy gyereknek két normális szülőre van szüksége. Nagyon gáz, ha már a születésekor nem lesz ez meg neki. Olyan férfit keress, akit szeretni tudsz, azzal vállalj aztán gyereket!

Spermadonornak használni akarata ellenére egy olyan férfit, akit nem is szeretsz, nem a boldog családi élet alapja. Nem könnyű egyedülálló szülőnek lenni. Ne úgy képzeld, hogy majd ketten összebújtok a tejillatú kisbabáddal, hanem hogy te dolgozni fogsz, amíg más neveli a gyereked, aztán délután/este az utolsó csepp erőddel próbálsz meg valami minőségi időt tölteni vele, miközben muszáj időt szorítani a kötelességekre. Sosem lesz se időd, se pénzed fáradt leszel, eltűnnek a barátaid, folyton a gyerek apjával fogtok civakodni, és még a te hibád is lesz ez az egész, mert nem csak megtörtént ez veletek, hanem te választottad. A legnagyobb jóindulattal, ez sehogyan sem sülhet el jól.

Azért nem feltétlenül ilyen drámai, ahogy #6 lefestette. De ha még fiatal vagy, hagyd el, és vállalj majd olyannal, akit szeretsz. Ha öreg, akkor meg ne így csináld. Vállalj akkor ténylegesen egyedül. Az ilyen kényszerapukák csak bekavarnak. Minden hátrányát élvezheted annak, hogy van apja a gyereknek, de semmi előnyét. Ennél sokkal kedvezőbb, ha legalább hátrány sincs.

Azért nem kell úgy izgulni, a férfiak nem arról híresek, hogy két kézzel kapálóznak a nem kívánt gyerekeik után. Ha a kérdező teherbe esik, másnap szakít, és többet nem keresi a férfit, akkor jó eséllyel sose tudja meg a delikvens, hogy apa lett, annyira nem izgatja őket, hogy a védekezés nélküli keféléseikből mit hoztak össze. Lepontozhattok, de akkor is így van. Ha a kérdező az alamizsnaszerű gyerektartást elengedi, akkor simán lehet egyedül gyereke. Ettől függetlenül, így 2 gyerek anyjaként, férjjel, aki 200%on kiveszi a részét mindenből, azt mondom rohadt nagy szívás egyedülálló anyának lenni. Még akkor is, ha sok pénzt keresel és egy eszik-alszik babát dob a gép. Nagyon max akkor csinálnám, ha 35 felett lennék, és nem lenne sok esélyem már máshogy a saját gyerekre, de akkor is 5x átgondolnám.

8as mondjuk ha vannak közös ismerősök meg egy városban laknak hamar kiderülhet a dolog, aztán a pasinak nem kell matekzseninek lenni fejben, hogy kiszámolja hogy tőle van a gyerek. És igen, mégha nem is kíváncsi a gyerekre simán lehet hogy azért perre menne a kérdezővel, hogy bosszút álljon