Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Hogy ne erőltessük rá a...

Hogy ne erőltessük rá a gyerekünkre a be nem teljesült vágyainkat? Mire kell figyelni?

Figyelt kérdés

Nem aktuális még, nincs gyerekem.

Mondjuk szerettél volna valamit fiatalon, de akkor nem volt rá lehetőséged, most meg már túl késő, de a gyerekednek szeretnéd megadni az esélyt. Ez könnyen átcsúszhat abba, hogy a szülő ráerőlteti a gyerekre a saját meg nem valósított álmait, és nem veszi észre, hogy a gyereknek nem jó. Hogy lehet ezt elkerülni? Főleg abban az esetben érdekel, ha a gyerek jó benne, csak amúgy nem érdekli annyira.

Rám anyám a tanulmányi verseket tolta rám ennyire, főleg a matematikát, mert ő anno nem volt jó tanuló, mindigis szeretett volna eredményeket, de nem ment. Jó voltam a versenyeken, voltak eredményeim, csak a felkészülést gyűlöltem. Minden energiát belenyomtam a matekba a kényszer miatt, hogy aztán érettségi évben azon filózzak, hogy milyen pályát válasszak, aminek a lehető legkevesebb köze van hozzá, mert annyira megutáltam végül.

Nekem például a sportban van ilyen be nem teljesített álmom, amiről már lekéstem rég lekéstem. 15 évesen kezdtem, ami már naggggyon késő volt a komolyabb eredményekhez, ahhoz 4-6 évesen kellett volna kezdeni.

És itt felmerül bennem, hogy tegyük fel, hogy szeretném, hogy sportoljon a gyerek, elkezdi, amit én akartam anno, mert mondjuk látja, hogy én is csinálom, a gyerek sokszor utánozni akarja a szülőt. Oké, beíratom arra a sportra. Innen hogy ne csússzak bele, hogy erőltetem, hogy legalább neki sikerüljön, ha már nekem nem ment? Mikortól kell komolyan venni, ha el akarja hagyni az edzést?


jan. 30. 23:47
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
56%

Szerintem a saját tapasztalataink jó táptalajt jelentenek.

Rám pl. rámerőltettek egy edzést, amit 5 év után utáltam, kértem nagyjából 26-szor, hogy ne kelljen járnom, de akkor is... Az lett a vége, hogy elkezdtem edzés mellé járni és hazudtam a szüleimnek, meg az edzőnek is. Néhány hónap után nyilván kibukott, nagy veszekedés, sírás és akkor mondták azt a szüleim, hogy jó, akkor ne menjek többet. Nem érzem úgy, hogy kevesebb lettem a sporttól, így örülök, hogy mehettem, de már sokkal előbb abba kellett volna hagynom, hogy ne hagyjon ilyen mély nyomot.

Az én meglátásom szerint a gyerek elmondhatja 4-5 alkalommal, hogy nincs kedve, nincs mindig mindenkinek mindenhez kedve, de ha már gyomorgörccsel kel a verseny/edzés/szakkör napján, akkor el kell engedni... Szerintem az a nagy baj, hogy valamiért mindenhol a teljesítményre mennek. Ha a gyerek bárhova is jár, legyen fellépés, betanult koreográfia, komoly edzések, versenyek, stb. Szerintem meg erre nem sok szükség van. Miért ne lovagolhatna, korcsolyázhatna, dobolhatna, táncolhatna, stb. a gyerek anélkül, hogy nagyratörő terveket kellene ebből szövögetni!? Én emiatt egy kicsit haragszom sok tevékenységre, mert akaratlanul is jön az összehasonlítgatás, a versenyszellem és a gyomorgörcs.

Én arra figyelek, hogy ne vigyem olyan helyre, amit nem szeretne, majd ha csak nagyon félre nem siklik a dolog, adja fel már egy-két hét után... De beszélgetünk folyamatosan és ha úgy érzem nem érzi jól magát valamiben, akkor megbeszéljük, hogy akarja-e csinálni, vagy keressünk valami mást.

jan. 31. 10:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
56%
Egyébként ezekből oltári károk is származhatnak. Nagyon sok anorexiás tinit láttam. Konkrétan egytől-egyig az elit iskolából jöttek és olyan szülőkkel,akik hatalmas nyomást gyakoroltak rájuk. Csak az 5-ös mehet,csak ezek a szakkörök,muszáj,ha nem bírja akkor is. 8 millió elfoglaltság egész hétre. Konkrétan túlterheltek voltak és hatalmas megfelelési kényszerrel. Volt aki szondán a karácsony alatt is a történelmet tanulta,mert csak. Szülő pedig csak mosolyogva ült mellette büszkén,hogy na az ő kislánya tanul,helyes. Itt nem csak a gyereket kellene kezelni,hanem a szülőket is. Sőt,inkább orrba vágni az ilyen szülőt,az egyszerűbb. :D
jan. 31. 10:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
34%

Szerintem meg kell talalni az arany kozeputat. Mert az sem normalis, hogy a magyar sportkultura nulla, az elhizasban vilagvezetoek a magyarok. Hangszeren egy ismerosom sem tud jatszani. Kell egy kozeput, igen is kell a mozgas, meg a kultura. De nem eroltetve, hogy a gyerek megutalja.


A fiam jar uszni, heti egy alkalom, nem szereti, de KELL , meg kell tanulnia , hisz eletmento lehet, plane, hogy folyonal lakunk. Uszni tudni olyan alap kellene legyen mint az olvasas.

Viszont amint megtanult biztonsagosan uszni, onnantol kezdve nem kell jarnia. Addig meg heti 45 percet kibir, inkabb az, mint egy vizbe fulladas.

Tancolni jart 3 honapig, majd nem szerette, igy rahagytuk.

jan. 31. 12:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
43%
Kérdező! Én nem vagyok akarnok szülő, de lehet annak is meglesznek a hátrányai. Lehet én meg azt kapom majd meg, nem tud semmilyen hangszeren játszani, nem jó semmilyen sportban, mert én a szülő rahagytam, hogy ne csináljon semmit. Férjemnek egy nagyon erőszakos anyja van, nincsenek is túl jóban. De az biztos, hogy nem tudna pl. gitározni a férjem, ha az anyja nem erőlteti. Legalábbis nem ilyen szinten tudna gitározni. Mondjuk egy élsportoló esetében biztos vagyok benne, hogy ott a szülő elszántsága fontos. És lehet, hogy amikor átveszi az olimpiai aranyérmet hálás a szüleinek, hogy erőltették az edzést. Mondjuk én nem vagyok ilyen, nem is tudnék ilyen lenni, de nem is lesz sportoló a lányom. Lehet, hogy a jó matek tudásod jobb szakmához juttatott, vagy csak egy jobb gondolkodáshoz, ami nagyon fontos. Egy gyerek tényleg nem akar akkora erőfeszítéseket tenni, mint ami szükséges lenne, ezért szokták erőltetni a szülők.
jan. 31. 12:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
0%
Szerintem ha egy gyereket érdekli igazán valami,azt csinálni fogja. Legyen sport,tánc vagy bármi,nem kell erőltetni. Gondolom aki azt csinálja,az szeretné a saját vállát megveregetni,hogy na "megcsináltam". Holott,nem. Nálam az ilyen bukott szülő inkább. Ha én rám erőltetik a zongora oktatást,de egyrészt botfülem is van másrészt lehet van hallásom de utálom,okádni tudnék tőle,a hangjától is kiráz a hideg,akkor én amikor felnövök szembe köpöm a szüleim emiatt,mert erre "pazaroltam" az időm,amiből később nem lesz,nem tölt el örömmel,ahelyett,hogy azzal foglalkoztam volna,ami feltölt vagy ami érdekel. Kultúra...ja... :D Ez pont nem az,mert ahogy abbahagyhatom úgy el is felejtem és soha elő nem veszem.
jan. 31. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!