Hogy ne erőltessük rá a gyerekünkre a be nem teljesült vágyainkat? Mire kell figyelni?
Nem aktuális még, nincs gyerekem.
Mondjuk szerettél volna valamit fiatalon, de akkor nem volt rá lehetőséged, most meg már túl késő, de a gyerekednek szeretnéd megadni az esélyt. Ez könnyen átcsúszhat abba, hogy a szülő ráerőlteti a gyerekre a saját meg nem valósított álmait, és nem veszi észre, hogy a gyereknek nem jó. Hogy lehet ezt elkerülni? Főleg abban az esetben érdekel, ha a gyerek jó benne, csak amúgy nem érdekli annyira.
Rám anyám a tanulmányi verseket tolta rám ennyire, főleg a matematikát, mert ő anno nem volt jó tanuló, mindigis szeretett volna eredményeket, de nem ment. Jó voltam a versenyeken, voltak eredményeim, csak a felkészülést gyűlöltem. Minden energiát belenyomtam a matekba a kényszer miatt, hogy aztán érettségi évben azon filózzak, hogy milyen pályát válasszak, aminek a lehető legkevesebb köze van hozzá, mert annyira megutáltam végül.
Nekem például a sportban van ilyen be nem teljesített álmom, amiről már lekéstem rég lekéstem. 15 évesen kezdtem, ami már naggggyon késő volt a komolyabb eredményekhez, ahhoz 4-6 évesen kellett volna kezdeni.
És itt felmerül bennem, hogy tegyük fel, hogy szeretném, hogy sportoljon a gyerek, elkezdi, amit én akartam anno, mert mondjuk látja, hogy én is csinálom, a gyerek sokszor utánozni akarja a szülőt. Oké, beíratom arra a sportra. Innen hogy ne csússzak bele, hogy erőltetem, hogy legalább neki sikerüljön, ha már nekem nem ment? Mikortól kell komolyan venni, ha el akarja hagyni az edzést?
Szerintem a saját tapasztalataink jó táptalajt jelentenek.
Rám pl. rámerőltettek egy edzést, amit 5 év után utáltam, kértem nagyjából 26-szor, hogy ne kelljen járnom, de akkor is... Az lett a vége, hogy elkezdtem edzés mellé járni és hazudtam a szüleimnek, meg az edzőnek is. Néhány hónap után nyilván kibukott, nagy veszekedés, sírás és akkor mondták azt a szüleim, hogy jó, akkor ne menjek többet. Nem érzem úgy, hogy kevesebb lettem a sporttól, így örülök, hogy mehettem, de már sokkal előbb abba kellett volna hagynom, hogy ne hagyjon ilyen mély nyomot.
Az én meglátásom szerint a gyerek elmondhatja 4-5 alkalommal, hogy nincs kedve, nincs mindig mindenkinek mindenhez kedve, de ha már gyomorgörccsel kel a verseny/edzés/szakkör napján, akkor el kell engedni... Szerintem az a nagy baj, hogy valamiért mindenhol a teljesítményre mennek. Ha a gyerek bárhova is jár, legyen fellépés, betanult koreográfia, komoly edzések, versenyek, stb. Szerintem meg erre nem sok szükség van. Miért ne lovagolhatna, korcsolyázhatna, dobolhatna, táncolhatna, stb. a gyerek anélkül, hogy nagyratörő terveket kellene ebből szövögetni!? Én emiatt egy kicsit haragszom sok tevékenységre, mert akaratlanul is jön az összehasonlítgatás, a versenyszellem és a gyomorgörcs.
Én arra figyelek, hogy ne vigyem olyan helyre, amit nem szeretne, majd ha csak nagyon félre nem siklik a dolog, adja fel már egy-két hét után... De beszélgetünk folyamatosan és ha úgy érzem nem érzi jól magát valamiben, akkor megbeszéljük, hogy akarja-e csinálni, vagy keressünk valami mást.
Szerintem meg kell talalni az arany kozeputat. Mert az sem normalis, hogy a magyar sportkultura nulla, az elhizasban vilagvezetoek a magyarok. Hangszeren egy ismerosom sem tud jatszani. Kell egy kozeput, igen is kell a mozgas, meg a kultura. De nem eroltetve, hogy a gyerek megutalja.
A fiam jar uszni, heti egy alkalom, nem szereti, de KELL , meg kell tanulnia , hisz eletmento lehet, plane, hogy folyonal lakunk. Uszni tudni olyan alap kellene legyen mint az olvasas.
Viszont amint megtanult biztonsagosan uszni, onnantol kezdve nem kell jarnia. Addig meg heti 45 percet kibir, inkabb az, mint egy vizbe fulladas.
Tancolni jart 3 honapig, majd nem szerette, igy rahagytuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!