Hogyan fogadjam el, hogy a szüleimet, főleg anyukámat nem érdeklik az unokái?

Sajnálom az ilyen gyerekeket, mert egy jó mama unoka kapcsolat aranyat ér. Ma már 86 éves a mamám, én 31 de neki mondok el mindent csak a családban :D imádom őt és ő is engem. 5 unokája van, mind nála ebédet suliból haza, ő tanított minket kerteszkedni, vele játszottunk sokat. Felnőttként is amikor csak tehetem megyek hozzá, minimum 2x egy héten, de ha úgy jön ki minden nap is beugrok pár percre, egy puszira. Nagyapaimat sajnos nem ismertem.

Az ilyen nagymamabol, mint nálatok, hiányzik az anyai ösztön.. Kompletten. Biztos nem olyan őszinte, odaado szeretetteljes anyad volt neked sem, vagy párodnak. Aki olyan igazi anya, az nagymamakent meg főleg.

Átérzem a helyzeted kérdező. Nálunk a kicsi 4 hónapos mindkét nagyi 1-1 alkalommal volt egy kicsit meglátogatni a babát. Az elvárások jönnek, hogy ezt és ezt kell a gyerekkel csinálni, de legyen rend is, főzve is, hogy a férjem tudjon pihenni munka után.

Mikor én voltam gyerek állandóan le voltunk passzolva a nagyiknak. Én még örüljek, hogy méltóztattak a szülés után megnézni. Mikor pihentem volt a kicsit és odaadtam nekik arra az 1 órára a babát akkor is koszos pelenkában, jól felidegesítve kaptam vissza a gyereket. Pedig egy papír pelenkát nem művészet kicserélni.

Próbálok megbékélni a helyzettel, de szerintem ez nagyon gáz. Ők elvárták, hogy az ő gyerekükkel a nagyszülők foglalkozzanak a saját unokával még nem akarnak.

3-as azért ettől árnyaltabb ez a kép.

47 éves vagyok,kicsi (7 éves)gyerekkel,szóval igen öreg leszek mikor lesz unokám(de ez most részletkérdés).Imádom a saját gyerekemet,a világot ki tudnám fordítani érte a helyéből,rengeteg játszunk,sétálunk,játszótérre megyünk, tanulunk,mesézünk,olvasunk,tornázunk.És lehet megdöbbentő,de alig várom,hogy felnőjön(rettegek,hogy nem tudom felnevelni),és élje a saját életét,mint önálló felnőtt aki képes elfoglalni/ szórakoztatni magát,és hogy éli a SAJÁT boldog életét.A koromból kifolyólag, ha most lenne unokám/felnőtt gyerekem/menyem,nem járnék a nyakukra, nem héderelnék ott hetente többször,nem szólnék bele hogy élnek,és nem várnám el,hogy engem szórakoztassanak.Ha megkérnének segítenék dolgokba,de nem telepednék rájuk.Bocsi, lehet bármit mondani, de nem szórakoztatnám őket.Ez az ő felnőtt életük.Nem, nem hiányzik belőlem az anyai ösztön.És egyáltalán nem biztos,hogy a kérdező anyából is hiányzik.Egyszerüen csak teret adott nekik az életre.

Kérdező!

Én cserélnék veled anyukát,szerintem egy hét után sírva könyörögnéd vissza a sajátodat.

Az én anyám a mai napig nem tudja elfogadni, hogy már nem vagyunk gyerekek, ha rajta múlna nem is engedett volna elköltözni,és azt is megszabná,hogy milyen bugyit vehetek fel.A múltkor a gyámügyön akart feljelenteni, hogy szerinte nem etetem a gyereket,mert szerinte minden nap 6 féle ételt kéne főznöm, hogy tudjon szegény válogatni.Hordja ide a felesleges turis sz@rokat(de tényleg sz@rokat,pl szétnyúlt,bolyhos kötött,tiszta haj sapát,amit kb egy hajléktalan hrdott legutóbb,meg foltos elnyult,szakadt cipzárú kabátot),hiába mondjuk szépen/csúnyán hogy nem kell,közben meg ő delikátos vizet eszik,hogy arra spóroljon,hogy nekünk megvegye a sz@rokat.Ha nem megyünk akkor azért nyüglődik,hogy nemlát minek,hogy hiányzunk, ha megyünk akkor az a baja,hogy kifárasztjuk, a gyerekkel max 5 percet foglalkozik.Ha elmondok neki valamit(pl hogy kell vinni vérvételre a gyereket)akkor abba teljesen belebetegszik, napokat nem alszik, hívogat,hogy jaj szegény gyerek,vagy kombinál tudálékoskodik, és ott is problémát csinál ahol nincs.Ha nem mondok semmit, akkor azért nyüglődik, és kombinál ,hogy biztos baj van, és hogy mit kéne tenni.Őszintén megmondom kérdező,irigyellek, szeretném az anyukádat,ha az enyém lenne.Becsüld meg,mert nagy kincs aki képes élni a saját életét.

Hülye vagy, 6-os, csak nem veszed észre. Nem erről volt szó, amit írtál.

Nem csak ez a két véglet van, hogy egy nagyszülő hetente többször ott ül meg hogy 2 havonta nem rá az unokára, él-e mêg, hanem van egy egészséges átmenet, tehát tök irreleváns a kommented.

7-es a te példát nem jó, mert az meg a másik véglet. Persze mindenkinek más az igènye. Neked a leírtak alapján az, hogy az anyukád kb semmit ne csináljon ami érthető is. A helyedben én se bírnám ezt pedig gondolom csak pár példát emeltél ki. Nem lehet egyszerű nektek.

Az biztos elvárni már semmit nem lehet a nagyszülőtől ezt tartom továbbra is. De ha van olyan szülő aki részt vesz az unoka életében ot5 szerintem az a normális, ha nevelni nem akarja. Nem ő szülője. És az, ha megkérdezi mit segíthet, mit hozhat és nem valami baromságot vesz össze. Elfogadja ha azt mondod ne hozz semmit. És minőségi időt tölt vele nem csak a képeket gyártja a mutogatásra és még sorolhatnám. 1es voltam

Azt elfelejtettem leírni, hogy anyuék mindenki gyerekével is jópofiztak, odamentek gügyögni nekik, játszani velük és mondták mekkora áldás a gyerek és az unoka. Mikor megtudták, hogy mi várunk babát hónapokig nem szóltak hozzám (egy házban kellet velük élnem pár hónapig akkor), mert milyen h@lye vagyok, hogy gyereket vállalunk mikor még nem volt esküvő és nincs még saját ház...

#5 voltam