Tényleg ritkán látogatjuk a szüleimet?

Szerintem a nagy távolságot, ha nézzük, ti elég sokszor találkoztok. Én kb. évente 4* látogatom apámat, anyám meg havonta-kéthavonta jön hozzánk látogatóba. 100 km-re laknak.

Anyóshoz heti 3 órát visszük a gyerekeket, ő 6 km-re lakik. Akinek igénye van, az emelje meg magát és látogasson.

Hát, szerintem nem kevés, hiszen ezek szerint havonta legalább egyszer találkoztok, több napra + ünnepek, alkalmak, nyaralás, sőt ha jól értem, Apuddal 2 hetente találkoztok.

Mit nem adnék, ha ennyit találkoznánk mi a szüleimmel.

Én az osztrák határ közelében élek, ők 200 km-re innen és csak havonta egyszer találkozunk, akkor is csak 1-2 napot(egy hétvégét). vagy ők jönnek vagy mi megyünk.

Na, ez a kevés! De sajnos ez van. Ők is sokat dolgoznak, párom is, és csak ennyit tudunk összehozni.

Mennék én akár minden hétvégén is, de ilyen üzemanyag árak mellett sajnos nem tehetjük meg, ők meg még annyira sem. :(

Tök sokszor mentek, :-O

és sokszor találkoztok.

Nekünk 100 km-re vannak, és úgy megyünk havonta.

Legyél nyugodt, jól csinálod.

ne izgulj az én anyukám kb 15 percre lakik biciglivel. és 1 hete nem látta a gyerekeket. egyszerűen nem jön. én meg két gyerekkel nem fogok ilyen melegbe elmenni, gyalog. úgy nekünk kb 45 perc.

amúgy szerintem nem kevés. ahhoz képest mekkora a távolság.

Hát ez rengeteg.

Anyósomék itt laknak a szomszéd kerületben, de 2-3 hetente kb 1-2 órára megyünk át (nekünk ennyi elég).

Ne bolondozz már!

Anyukám meghalt, apukám letojja a fejünket, több mint egy éve nem látta a 3 unokáját, nem érdeklik őt sajnos.

A férjem szülei (csak a legkisebb lányunk az ő unokájuk) Budapesten laknak, kocsival tőlünk kb. 30 percre. Van autójuk, nyugdíjasok, tömeg közlekedve is könnyen elérhetőek vagyunk, mégsem jönnek, csak kb. 2 havonta, akkor is 2-3 órára maximum. Lusták eljönni, pedig mi kertes házban lakunk, ők pedig egy belvárosi agyonzsúfolt kicsi lakásban, ahol nem érzi jól magát a kislányunk, mert minden veszélyes. A vitrin, a gázsütő, stb.

Mi is kb 2 havonta megyünk hozzájuk, általában ünnep alkalmával.

Sokszor elmondtuk, hogy jöjjenek bármikor, de nekik fontosabb a telekre járni, közben meg felhívják a férjemet és gonosz megjegyzéseket tesznek, hogy direkt eltiltjuk őket a gyerektől.

Persze volt olyan többször is, hogy felhívtak reggel, hogy délután jönnének, nekünk addigra volt más programunk, amit nem mondtunk le, ezen ment a sértődés.

A legutolsó ilyen az volt, hogy vasárnap elmentünk a barátnőmékhez medencézni, összeeresztettük a gyerekeket. Hétfőn ezt megtudták anyósék, és jól lecseszték a férjemet, hogy ahelyett, hogy hozzájuk mentünk volna, már megint a barátnőméknél voltunk. (Hozzáteszem, hogy több mint 2 hónapja nem találkoztunk, mert mindig beteg volt valamelyik gyerek)

Azt sem tudtuk, hogy itthon vannak és nem a telken, nem hívtak egy szóval sem, ők sem jelentkeztek.

Nálunk örökké ez a huza-vona megy, épp most mondtam a férjemnek, hogy lassan beszólok anyósnak, hogy állítsa le magát.

Ha unokázni akar, beszéljük meg, én nyitott vagy, de ezek a megjegyzések már az agyamra mennek.

Ja, és mindig szóváteszi, hogy miért nem viheti el a gyereket ( 2 éves múlt) több napra.

Még soha életében nem pelenkázta, nem fürdette, nem tudja mit eszik, hogy eszik, mik a szokásai. Semmit nem tud róla.

Ő azt gondolja szerintem, hogy berakja egy szatyorba, körbemutogatja a szomszédoknak mint egy pudlit és majd csak lesz valahogy.

Irigylem az olyan családokat ahol nagy az összetartás, nálunk sajnos nincs ilyen, pedig én mindig is nagy családra vágytam. Egyenlőre nem így alakult.

Szerintem bőven elég amennyit találkoztok!! Klassz, hogy együtt nyaraltok, együtt töltitek az ünnepeket és a szabad időtöket is. Irigyellek Titeket!