Miért kéne a fiúgyereknek az apja klónjának lennie?

Fiam az anyjára hasonlít. Az anyja szőke kékszemű, én világosbarna hajú-szemű vagyok. A gyereknek kék szeme van és szőke. Folyamatosan kapjuk mindenhol, hogy miért nem hasonlít rám (arcformája, szeme formája, orra, testalkata 100% én), hiszen a fiúk az apjukra szoktak hasonlítani. 5 éves, ma el is sírta magát, amikor a fodrász ezt feszegette, meg hogy nekem gyenge a genetikám és az anyuka hordja a nadrágot ebből látszik (és még ezután ki is fizettük a vágást). Mindig kérdezgeti, hogy “apa miért nem olyan vagyok mint te?” Azt is mondta már egy okos nyugdíjas az utcánkban a gyerek előtt, hogy milyen szép dolog az örökbefogadás … Aztán jól elmagyaráztam neki, köpni nyelni nem tudott, csak ismételgette, hogy dehát nem is hasonlít rád (lazán végig tegezve persze)

Honnan jön ez az oltári butaság? Én is anyámra hasonlítok inkább. Apám szőke, zöldes szemű, anyám barna hajú, barna szemű. Én meg kettőjük között valahol. Minek mondják a bunkók ezt a gyerek előtt? Óvodában is kérdezte a vezető, hogy rám mit írhatnak a papírra, kije vagyok a gyereknek? Hát mondtam, hogy az apja! “Ja bocsánat, csak olyan szőke a kisfiú meg kék a szeme is, ön meg teljesen más”.